Szakkörvezetők

A munkám egyben a hobbim is, átszövi mindennapjaimat. A festett bútorokon, templommennyezeteken keresztül szeretnék nyomot hagyni a világban úgy, hogy ez másoknak is értéket jelenthessen.

A losonci Kármán József Alapiskola és Óvoda alsó tagozatos pedagógusa vagyok. Kézművesként a Füleki Motolla Kézműves Baráti Körnek és a Szlovákiai Kézműves Szövetségnek a tagja vagyok. A Motolla KBK tagjaival rendszeresen tartok kézműves foglalkozásokat elsősorban gyerekeknek, diákoknak.

Néptáncoktatóként népművészetünk több ága is megérintett, ezek közül a tojásdíszítés vonzott legjobban, annak is a karcolt formája. Eleinte csak hobbiból, autodidakta módon, majd később kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Dunántúl mintakincsét kutattam múzeumokban és kiadványokban.

Baranya megyéből sokác gyökerekkel rendelkező családból származó oktató, és tárgyalkotó kézműves vagyok. Tudásom örökölt, továbbfejlesztett és tanult. Az 1990-2000-es években nagyon sok mestert kerestem fel, hogy a családban még fellelhető elveszett értékeket megörökítsem, továbbfejlesszem.

A makraméval már gyermekkoromban megismerkedtem kézműves foglalkozáson. Komolyabban a makramé szakkör forgatása után kezdtem el foglalkozni ezzel a technikával autodidakta módon. Először könnyebb majd egyre összetettebb mintákkal haladtam, ezzel párhuzamosan Szarvason tartottam Makramé szakköri foglalkozásokat a program keretében.

Pedagógus asszisztensként dolgoztam. Előtte első munkahelyemen, a békésszentandrási szőnyegszövő öcsödi részlegében kézi csomózású perzsaszőnyeget szőttem, 1995-ben lettem munkanélküli, ekkor iratkoztam be a békéscsabai kézműves szakiskolába. Az évek során kosárfonó, szövő, szalma-, csuhé-, gyékény-oktatói végzettséget szereztem. Békéscsabán és Szekszárdon oktattam. Ehhez sok kutatómunkát folytattam idehaza és Erdélyben egyaránt. A Békés Megyei Népművészeti Egyesület tagja vagyok.

A füleki Mocsáry Lajos Alapiskola pedagógusa vagyok. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a népi hagyományokat a családomban megélhettem, megszerethettem. Ezt az ismeretet folyamatosan bővítem, és igyekszem a férjemmel és a kézműves barátainkkal együtt gyermekeinknek és tanítványainknak is komplex módon átadni, megszerettetni velük.

Fedémesen születtem, ahol egy zárt közösségben éltek, élnek mai napig az emberek. A szülői házból hozom magammal a népművészet szeretetét, a népművészet iránti érdeklődést és a hagyomány tiszteletét.

Alkotó tevékenységem mellett hagyományos és modern nemezkészítést tanítok saját műhelyemben, Kecskeméten. Az Igen-ez Műhelyt 2002-ben alapítottam. Specialitásom a selyemnemezelés, az ún. NUNO nemezöltözékek, kiegészítők és tértextilek. Ezen belül saját fejlesztés a mozaik-nuno nemez. Vallom, hogy a minőségi ipar vagy népművészeti tárgy használata és készítése emeli az életminőséget.

Az élő hagyományra épülő, szerves szemléletű nevelő-oktató munkám fő feladatának tartom az anyanyelvi szintű vizuális kibontakozás segítését. Rajztanárként, tűzzománc tanszakvezetőként, ötvöszománc szakkörvezetőként és a Korona Gyermekrajz Gyűjtemény alapító programvezetőjeként az a célkitűzésem, hogy kerüljön a köztudatba: a gyermek képírás nyelve egybeesik a hagyományos népi műveltség képírásával. Az ábrázoló népművészetünk formanyelvét és jelentéstartalmát nem ismerő, sok esetben m á s o l ó generáció mellett születőben van egy értelmező, a szerves műveltséget értő és cselekvő nemzedék! Nevelő-oktató munkámmal ezt a fejlődő, látva látó nemzedéket szolgálom, ami nagy felelősséggel jár, mert tudom a szerves műveltséget ők viszik és adják majd tovább.

A szövéssel egy alkotótáborban ismerkedtem meg. Érdekelnek a néprajzi tájegységek mintakincsei, és szívesen próbálok ki különböző technikákat, mert hiszek az élethosszig tartó tanulásban.

2010-től foglalkozom nemezkészítéssel. Tanulmányaimat a Békés Megyei Kézműves Szakiskolában Aba P. Ákos, Kecskeméten Nagy Mari és Vidák István, valamint a Nádudvari Kézműves Szakiskolában Árvai Anikó és Vetró Mihály vezetésével végeztem. Jelenleg felnőtt szakképzésben tanítok Békéscsabán, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület felkérésére.

Népi kézművesként olyan emberekkel alkotok, sütök, díszítek, akik a hagyományt, a népi kézműves kultúrát szeretik és tisztelik. Óvodapedagógusként is jó érzéssel tölt el, hogy a magyar népi kultúrát közvetíthetem, amelyet igyekszem élővé tenni.

Népi kultúránkból sarjadó, csuhéból sodorható/fonható használati tárgyaim, elsősorban szatyraim, szék- és üvegbekötéseim, kosaraim elkészítését, tudásom továbbadását, és a mesterségemhez való elhivatottságomat az a hit táplálja, hogy hagyományaink, magyar népünk élő művészete útmutatóul szolgálnak egy értékesebb világ felé. A csuhé mint értéktelennek hitt anyag megmunkálása pedig megtaníthat egy olyan értékrendre, amely egyre inkább hiányzik manapság. Tojáspatkolóként pedig fontos feladatomnak tartom, hogy a magyar népművészeti motívumkincsből merítő alkotásaimmal vigyázzam a patkolt tojásnak, ennek az igazán sajátos magyar különlegességnek az értékét és jó hírét.

Már kisgyermekként imádtam rajzolni, alkotni, „művészkedni”. Tipikusan az a kislány voltam, aki minden keze ügyébe kerülő anyagból készített valamit, és rengeteg technikát kipróbált.

Már gyerekként nagy érdeklődést mutattam a rajzolás és a kézművesség iránt, így a kis- és középiskolás éveimet képzőművészeti iskolában töltöttem. Később rajztanárként majd óvónőként dolgoztam. Több mint 10 éve ismerkedtem meg a nemezeléssel, azonnal elbűvölt ez a csodás technika. Kísérletezni kezdtem, így kialakult egy sajátos technika, amit szeretnék képzőművészeti szintre emelni .

Ruhaipari technikus a végzettségem. 2005-ben egy OKJ-s tanfolyamon ismerkedtem meg a kézimunka örömeivel, a hímzéssel, rojtozással, amit az évek során továbbfejlesztettem.

„Született csupor”. Édesanyám fazekas és mézesbábos, Édesapám néprajzkutató, fazekas képesítéssel és szakterülettel. A mesterség nekem az életem része volt a múltban, az iskola vezetésével a jelenben és nagyon azon vagyok benne, hogy nekem és sokan másoknak még lehessen ebben jövője.

Bakonynánán élek és alkotok. A régi bútorok szeretete indított el azon az úton, hogy a festett bútor készítése és a bútorfestés legyen a hivatásom. Közel 20 éve tervezem és festem a bútorokat, használati tárgyakat. Célom, hogy festett bútoraim ne csak kiállítási darabok legyenek, hanem a mai lakások díszeivé, használati tárgyaivá váljanak.

A kézművesség és a közösségi alkotás fontos része az életemnek. Foglalkozásokat és szakköröket vezetek, ahol a hagyományos technikák mellett a kreatív kísérletezés is helyet kap. Számomra az alkotás nem csupán egyéni élmény, hanem kapcsolódás is – egymáshoz, a múlt értékeihez és az új lehetőségekhez.

A kézművesség gyerekkorom óta meghatározó része az életemnek. Örülök, hogy hivatásomnak is ezt választottam, és sok gyereknek, felnőttnek adhatom át a kézművesség, az alkotás örömét.

A Népművészeti Egyesületek Szövetsége hímző szakmai bizottságának elnöke, és a Békés Megyei Népművészeti Egyesület titkára vagyok. Több mint 30 éve vezetek gyermek és felnőtt hímző szakköröket, gyűjtöm és feldolgozom a Kárpát-medence hímző kultúráját, tanárként pedig továbbadom a tudásomat a hímzés iránt érdeklődőknek.

Középkori pénztörténettel foglalkozó régész, tudományos kutató vagyok. 2000 óta folyamatosan az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatójaként dolgozom. 1996 óta vagyok a Magyar Numizmatikai Társulat tagja. Numizmatika szakterületen közel tizenöt éves igazságügyi szakértői gyakorlattal rendelkezem.

A tojásírás mesterséghez kapcsoló elszakíthatatlan kötelék már gyermekkoromban kialakult. Nem ez a fő tevékenységem, de mindig is lelkesen írtam a batai hímes tojásokat, gyűjtöttem az elfeledett mintákat. Szívesen tartok bemutatókat, foglalkozásokat. Őrzöm a nagyanyám által rám bízott gyönyörű örökséget. Tudásomat igyekszem átadni az utókor számára; nemcsak a tojásírást, de a hagyományok tiszteletét is.

A kézzel való munkálkodás sok területe vonzó számomra, szeretek kosarat fonni, mézeskalácsot készíteni, de legfőképpen tojást írni. Szívemhez legközelebb a Szeged környékén talált bánáti tojásmotívumok állnak. Fontos számomra e kevésbé elterjedt mintakincs megőrzése. A Napsugaras és a Tojásdíszítők Egyesülete tagja vagyok.

A népiékszer-készítést, gyöngyfűzést autodidakta, kikapcsolódási célú kezdetek után több mestertől sikerült megtanulnom. A gyöngykötés vonatkozásában – kényszerűségből – egyedül kellett megtalálnom a járható utakat. Egy-egy régi tárgy (vagy csak tárgyfotó) alapján elindulva rengeteg kutatás, kísérletezés, próbálkozás lépésről lépésre vezetett tovább, hogy az így megszerzett, újra felfedezett tudást tovább is tudjam adni.

Hobbiból kezdtem el tojásdíszítéssel foglalkozni: számos tehnikát kipróbáltam, de a drótozás került hozzám legközelebb. Autodidakta módon alkottam, majd a mesterek mintái és utasításai alapján olyan tapasztalatra tettem szert, amellyel már otthonosan mozgok a drótozás világában.

Gyermekkoromban nagymamámtól, harmadik generációs csipkekészítőként tanultam meg a csipkeverés alapjait, amit egyéni oktatások és szakmai tábori keretek között tovább folytattam. Néprajzkutatóként elsősorban a magyar csipkék történetét és készítését kutatom. Kiállítások, előadások, publikációk formájában és gyakorlati oktatás keretében igyekszem népszerűsíteni a csipkekészítést.

A Hagyományok Háza programszervezőjeként ismerkedtem meg alaposabban a népművészettel és azon belül a hagyományos bőrművességgel. Tárgytervező iparművészként fontosnak tartom a kreativitás kibontását, a személyiség fejlesztését egy-egy szakma segítségével. Hiszem, hogy a népi kultúrában meglévő tudás és tapasztalatok segítségével megoldást tudunk találni a XXI. században felmerülő természeti és társadalmi kérdésekre.

Végzettségem szerint közgazdász és külkereskedelmi szakember vagyok. A gyöngyfűzést először kikapcsolódásként éltem meg, ma már az életem szerves része. Az ékszerkészítés számos technikája által mindig variálható, megújítható, korlátlan lehetőséget rejt magában. Fontosnak tartom a hagyományok megismerését és a tudásátadást.

A hímes tojások készítése és kutatása egy hobbi számomra. Kora gyermekkoromban ismerkedtem meg a technikával, azóta vagyok a rabja. Komolyabb tojásíró tevékenységemet középiskolás koromban kezdtem, ekkor készítettem az első olyan tojást, amellyel elégedett voltam. Azóta mindig újabb és újabb darabok készülnek.

Jelenleg a Műszaki Egyetemen folytatom tanulmányaimat, de emellett sokat foglalkozom a kézművességgel, ami mindig is szerves része volt a mindennapjaimnak. A gyertyakészítést Molnár Évától tanultam, először gyermektáborokban, és otthoni környezetben is. Fontos számomra, hogy a régről ránk maradt technikákat használható módon örökítsük át a jövő generációi számára.

A ’70-es években kezdtem kézművességgel foglalkozni: szövéssel, később nemezeléssel. Vezettem szakköröket iskolákban, művelődési házakban. A nemezeléssel Nagy Mari és Vidák István ismertetett meg.

A kosárfonás nekem egyenlő a szabadsággal, a természet szeretetével és egyben az alkotással.

Bízom benne, hogy a XXI. század emberének − akinek az elgépiesedő és rohanó világot tapasztalva egyre jobban hiányzik a természet −, csak fokozódik az igénye, hogy visszataláljon hagyományos értékeihez. Hiszem, hogy az ősi tudást és technikát tovább tudom vinni és adni mindazoknak, akik szeretnék megtanulni ezt az olykor kemény, egyben mégis gyönyörű kézműves szakmát.

A gyöngykötés, bár a mindennapjaim részét képezi, egyelőre csak a hobbim. Pedagógus vagyok, de terveim között szerepel néhány éven belül fordítani a felálláson: a gyöngykötés legyen a munkám (hivatásom), a tanítás pedig a hobbim.

Óvodapedagógusként dolgozom Füleken. Kézművesként a füleki Motolla Kézműves Baráti Körnek, a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének és a Szlovákiai Kézműves Szövetségnek vagyok a tagja. Elsősorban gyerekeknek, iskolásoknak tartok bemutatókat és kézműves foglakozásokat. A Motolla KBK tagjaival rendszeresen vezetek kézműves foglalkozásokat fesztiválokon, táborokban és egyéb képzéseken.

Elsődleges hivatásom a zománcművészet. A nemezeléssel egyesületi alkalmainkon kerültem közeli kapcsolatba, ahol a gyerekeknek és felnőtteknek tanítottam különböző kézműves technikákat. Eközben merült fel az igény bennem, hogy tovább képezzem magam, mivel mindig is az volt a vágyam, hogy az ékszereim mellé saját magam által tervezett ruhákat is készítsek.

Végzettségem szerint magyar nyelv és irodalom–történelem szakos tanár és néprajz szakos bölcsész vagyok. Kalandként élem meg az anyagokkal, textúrákkal való kísérletezést. Oktatásaim során is arra törekszem, hogy felkeltsem a tanulni vágyók kíváncsiságát, kreativitásra ösztönözzem őket.

Legszívesebben olyan tárgyakat készítek, amiket használunk is a mindennapokban, és a tradicionális motívumok megjelenése mellett mai, praktikus kiegészítői lehetnek a női viseletnek. Somos Veronika bőrművessel arra törekszünk a közös munka során, hogy egyszerű, elegáns megoldásokkal dolgozzunk, a nemezt és a bőrt minél inkább önmaguk természetes szépségében engedjük érvényesülni, ugyanakkor egy-egy hagyományos motívumot, technikai fogást alkalmazva modern, divatos tárgyakat készítsünk.

Gyermekkorom óta szívesen alkotok különféle anyagokból. 2OO9-ben végeztem el aHagyományok Házában a népi játszóház vezetői tanfolyamot, ahol sokféle népi kismesterséggel , így a nemezeléssel is megismerkedtem. A Magyar Népi Iparművészcímet 2O15-ben kaptam. Célom, hogy átmentsek a mai ember életébe egy darabot a műltból,átadjam a tudást a technikát, a fortélyokat és az alkotás örömét.

A szalmafonással 1995-ben ismerkedtem meg. Annyira megfogott az aranysárga szalma, hogy azóta is bűvöletében élek. Örömömet lelem a hagyományos formák (aratókoszorú, borona, stb.) újjáélesztésében, de szívesen készítek modern, a jelen kor igényeinek megfelelő tárgyakat is.

A modellezést 45 éve kezdtem ebben a szakkörben...

„A népzene (...) a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene.” Bartók Béla

Szeretnék minél többet tanulni a szüleimtől és másoktól is; tudatosan előbbre vinni a nemez ügyét. Szeretném minél többször átélni azt az érzést, amit a nemez mintájának lerakása és az elkészítés folyamata, valamint a közösségben végzett munka jelent nekem.

A tűzzománc iránti szerelem Miskolcon ért utol, itt kezdtem tanulmányaimat, s folytattam ötvösként Debrecenben. Hálás szívvel gondolok vissza máig mestereimre, tanáraimra!

A népművészet több területén a kutatás, alkotás és oktatás hármasságának egysége határozza meg tevékenységem. A legkiemelkedőbb eredményeket az írókázott hímes tojások területén értem el. Rendszeresen tartok kézműves foglalkozásokat, és részt veszek kiállításokon alkotásaimmal.

Kisgyermekként ismerkedtem meg a mézeskalács-sütéssel édesanyám konyhájában a karácsonyi készülődés során. Felnőve a fényképész szakmát választottam hivatásomul. Magát a mézeskalácsos mesterséget a feleségemtől tanultam meg: készítek puha mézeskalács figurákat írókás technikával, és ütőfás mézeskalácsot is. Mesterségem minden munkafázisát nagy örömmel végzem, egészen a vásárokban való megjelenésig.

Tanítói diplomám megszerzése után kerültem kapcsolatba a Békés Megyei Népművészeti Egyesülettel. Soraikban tanultam többféle kismesterség alapjait, majd alaposabban a szövést, később a mézeskalács-készítést.

Fontosnak tartom, hogy minden korosztály minél többet ismerjen meg hazánk csodálatos népművészeti és kézműves kincseiből, hagyományaiból. Én igyekszem minden erőmmel, mestereim példáját követve, továbbadni a megszerzett tudást és a kézműves mesterségek szeretetét.

A kézművesség és a hagyományok tisztelése szinte a lételememet jelentik, hiszen nemcsak örömmel tölt el az, amikor a saját kezemmel alkothatok valami újat, hanem különösen fontosnak tartom azt is, hogy ezeket az értékeket, technikákat és a bennük rejlő kreativitást továbbadhatom a következő generációknak, mert hiszem, hogy a kézműves alkotás nem csupán önkifejezés, hanem egyfajta kapocs is a múlt és a jövő között. Ebben a folyamatban különösen nagy örömet jelent számomra a gyermekekkel való foglalkozás, hiszen bennük látom a hagyományok tovább élésének a lehetőségét és a jövő kreatív alkotóit.

Kis Miklósné szövő, Népi Iparművész, a Csillagvirág Népművészeti Egyesület és a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tagja. Közel öt évtizede foglalkozik szövéssel, melyet édesanyjától, anyósától sajátította el. Ezt a tudást igyekszik átadni már több éve, az egyesület szervezésében tartott gyermek és felnőtt szakkörök, táborok alkalmával.

Szeretem a természet anyagait, elsősorban kákából és gyékényből dolgozom, mely anyagokat én gyűjtök és válogatok évről évre. Tárgyaimban a magyar gyékénymegmunkálás hagyományait "fonom" össze a mai kor elvárásaival. Szeretném, hogy az a szép mesterség még sokáig fennmaradjon ezért fontosnak tartom a hagyományok továbbadását is.

Szakmai és művészeti ismereteim megosztását a Recsken működő szakkörben, illetve a helyi általános iskola gyermekcsoportjában vállaltam. Bízom benne, az online szakköri programban való részvétellel hozzájárulhatok a palóc hímzés, ezen belül a recski szálhúzásos hímzéstechnikák és legismertebb díszítési módok megismertetéséhez, tanításához.

Gépész technikusként dolgoztam nyugdíjazásomig. Szabadidőmet mindig tárgyalkotással töltöttem, fiatal éveimben szobrászkodtam elég sikeresen. 1986-ban tértem rá a népművészet útjára. Először spanyolviaszos Dunántúli pásztorkészségeket készítettem. 2 év után tértem át a szarufaragásra, ami szenvedélyemmé vált. Múzeumok és szakkönyvek adnak lehetőséget a folyamatos tudásbővítésre, ezt a mai napig kihasználom.

Háromgyermekes édesanyaként fontos számomra, hogy az újrahasznosítás eszközével is egy jobb, élhetőbb világot hagyjunk a következő generációra.

A hímzés gyermekkorom óta jelen van az életemben. Kötődést és megújulást jelent. A megszerzett tudást szívesen megosztom másokkal, mert fontos számomra, hogy gazdag népi textil kultúránk modern életünk része legyen.

Családi indíttatás volt a rajzolás, majd ennek okán a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, ahol a textil szakon tanultam. A textillel és a népművészettel való találkozás életre szóló elköteleződéssé vált. Mesteremnek tartom tanáraimon kívül a magyar nyelvterület és a világ sok ezer névtelen szövőjét, akiknek munkája máig inspirál szakmai munkámban.

Textiltervezőként pályámat viseletkészítéssel és hímzéssel kezdtem, de érdekelt a babakészítés és babaöltöztetés is. Közben kitanultam a többi, ezen tevékenységekhez kapcsolódó textiles szakmát, és napjainkban már mindet gyakorlom és tanítom.

Hivatásnak először a restaurátorságot választottam. Később a herendi porcelángyár egyedi termékeit festő iparművész mellett dolgoztam. A fiam születésekor a tojásfestés felé fordultam. Beleszerettem, és a mai napig ezzel foglalkozom.

Textilműves, kéziszövő szakon végeztem. Később fényképészetet és marketinget tanultam. Körülbelül 4 éve találtam rá a makramézásra és az elhivatottságom azóta is rendületlen. Főként magyar kenderfonallal alkotok, mert fontos számomra a fenntarthatóság. A célom az, hogy terápiás céllal alkotásra buzdítsak mindenkit!

A népi kézművesség szeretete már gyermekkoromban elkezdődött. Kezdetben a hímzés öröme, szépsége, ma már a hímzésminták felgyűjtése, kutatása motivál. Úgy vélem, hogy a hagyományos népi hímzést modern formába öltve ismét élővé lehet tenni.

Molnár Editnek hívnak, Mezőkövesden élek. A hímzéssel már gyerekkoromban megismerkedtem, de sokáig csak hobbiként tekintettem rá. Szociálpedagógusként diplomáztam, jelenleg szociális ügyintézőként dolgozom. Emellett elvégeztem a kézi és gépi hímző, valamint a népi kismesterség oktatói tanfolyamot.

Pedagógusként főként az általános iskolai korosztállyal foglalkozom. A gyertyakészítést hobbiszinten művelem, az alapismereteimet autodidakta módon szereztem meg. Leginkább tradicionális, hagyományos gyertyákat készítek és kutatok, de nem zárkózom el az új technikák megismerésétől és alkalmazásától sem.

A füleki Motolla Kézműves Baráti Körnek és a Palócföldi Népi Iparművészeti Egyesületnek vagyok a tagja. Táborok és tanfolyamok alkalmával több mesterségbe is belekóstolhattam, de legkedvesebb alkotási területem végül is a szalmafonás, szalmarátétes tojásdíszítési technika lett, ugyanis elvarázsolt ezen anyag változatos megmunkálási lehetősége.

Családi örökségként kaptam a hímes tojás készítésének hagyományát, a viasszal, gicával történő tojásírás technikáját. 50 éve őrzöm és évről évre csiszolom a magyar népművészet ezen ágának, a tojásírásnak a hagyományát. Ma már nemcsak a húsvét előtti időszakban készítem a hímeseket, hanem egész évre kiterjedő, folyamatos, szisztematikus tevékenységemmé vált. Ez életem elválaszthatatlan része, ezáltal válok boldoggá. Csokoládékészítőként is kézműves tevékenységet végzek.

Képtárvezetőként dolgozom a magyarkanizsai Dobó Tihamér Képtárban. A Zengő Tájház Kézműves Egyesület vezetőjeként több mint 15 éve foglalkozok gyerekekkel. A quillinggel kb. 10 éve találkoztam, autodidakta módon sajátítottam el művészetét.

Hivatásnak az óvónői pályát választottam. A gyöngyfűzésben autodidakta módon szereztem jártasságot, eleinte csak hobbi volt, később erre koncentráltam. A népi ékszerkészítést mestereimtől tanultam. Szeretek a különböző technikákkal, formákkal kísérletezni, újat alkotni, de a régi tárgyakat is érdeklődéssel tanulmányozom.

50 éve foglalkozom a népművészet több ágának kutatásával, oktatásával és alkotómunkával. 17 éven keresztül voltam a Szórakaténusz Játékmúzeum Műhelyének vezető múzeumpedagógusa.

Gyermekkoromban aktívan részt vettem különböző kalákákban. Hasznossága nyilvánvaló volt, a hangulata mindmáig él bennem. Családilag része volt az életünknek a szövés, az alapokat sikerült elsajátítani. A festésben autodidakta módon szereztem jártasságot. Helyi jellegű információk hiányában, múzeumokban, könyvtárakban kutattam, keresgéltem. Kemendi Ágnes Festőnövények című könyvének másolata volt sokáig az útmutatóm.

Végzettségem és munkám szerint népművelő vagyok immár 35 éve, de a hímzést, a mesterség oktatását is hivatásomnak tekintem. Nagyon fontosnak tartom az identitásomat, szerencsésnek érzem magamat, hogy matyónak születtem és a népművészet ez egyik meghatározó momentum az életemben. Hiszek a közösség erejében, ami egyszerre jelenthet támaszt és motivációt, kontrollt és biztatást.

Tagja vagyok a Matyó Népművészeti Egyesületnek és a Borsóka Hímzőkörnek. Nyugdíjasként nagyon sok időt tudok fordítani a különböző kézimunkák készítésére.

Gyógynövényszakértőként több, mint tíz éve foglalkozom gyógynövények felhasználásával, termesztésével és gyűjtésével, valamint gyógynövényismereti programok tartásával országosan. Egyetemi oktatóként a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Karán tanítok fitoterápiát és más komplementer medicinához kötődő tantárgyakat már évek óta.

Pataki Miklósné a Népművészet Mestere, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet nyugdíjas művészeti vezetője, a Csillagvirág Népművészeti Egyesület alapító elnöke. Szövéssel, hímzéssel, szűrrátétek és viseletek tervezésével foglalkozik. Kiemelt feladatának tartja az évtizedek alatt megszerzett tudásának megosztását, amelynek gyakorlati színterei az Egyesület által szervezett szakmai bemutatók, szakkörök és workshopok.

Pályám során számos versenyen, kiállításon és fesztiválon vettem részt mind hazai, mind nemzetközi közönség előtt. Vallom: ezt a nagyon szép szakmát csak szívvel és lelkesedéssel lehet művelni.

A bőrművességgel 2000-ben ismerkedtem meg, ekkor iratkoztam be a budapesti Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolájába. Jó döntés volt, mert hamar megszerettem ezt a szép mesterséget.

Küldetésem megismertetni minél szélesebb körben a természetes anyagok felhasználásának lehetőségeit. Az öko-bio kozmetikumok, háztartási szerek otthoni elkészítését oktatom. A családomban gyökerező régi népi receptekre és a modern multikulturális vívmányokra, alapanyagokra egyaránt támaszkodom alkotómunkám során. Fontosnak tartom a fenntartható, hulladékmentes, natúr életmódot.

A bőrműves munka során fontosnak tartom, hogy éljek a bőrművesség egyetemes és magyar hagyományaiban felhalmozott – technikai, szerkezeti, esztétikai – kincseivel, úgy, hogy az elkészült tárgyak alapvetően a mai igényeknek feleljenek meg mind funkciójukban, mind megjelenésükben: formájukban, színükben, díszítettségükben. Halmai Edina nemezkészítővel arra törekszünk, hogy a nemezt és a bőrt minél inkább önmaguk természetes szépségében engedjük érvényesülni; egy-egy hagyományos motívumot, technikai fogást alkalmazva modern, divatos tárgyakat készítsünk.

Ruhaipari technikus a végzettségem, de ma már szívesebben nevezem magamat viseletkészítőnek. Bár nem Mezőkövesden születtem, magaménak érzem a matyó népművészetet. 2013. óta kezdtem megismerkedni a viseletkészítés rejtelmeivel, így kerültem közelebbi kapcsolatba a rojtkötéssel, ami nagy kihívást jelentett számomra.

Öko művésztanárként komplexen szemlélem a világot és sok kérdés merül föl bennem. A 30 éves növényi tojásfestési tapasztalatommal hogyan tudok 21. századit alkotni, miben tudok újítani? A pedagógia terén: miért érdemes a kézművességet egy gyermekek által gondozott, fenntartható kert felől megközelíteni?

Széll János élete nagy részét Gyulán töltötte, de alkotói munkássága révén ismerik a megyében és az egész országban: életműve hozzájárul a népi kézművesség, a népművészet elismertségének növeléséhez. Részt vesz a helyi kultúrateremtésben, értéket hozott és hoz létre.

A szövés számomra kikapcsolódás, lelki feltöltődés, relaxáció. Szőni nagyszerű dolog: közben mindig örömmel tölt el a szálak függőleges és vízszintes sorokba rendeződése, vagyis maga az alkotás.

Számomra a modellezés egy gyermekkori szerelem. Általános iskolás, 4. osztályos voltam, mikor megismerhettem a repülő modellezés szépségeit.

Az alkotás gyerekkorom óta lételemem, rajzoltam, varrtam, kötöttem, amikor csak tehettem. Felnőttként a fonalak rabja lettem, a kötés mellett a horgolás és a növényi festés is elvarázsolt. Megalapítottam az Annás kertje márkát, melynek sajátossága, hogy növényekkel festem a különleges fonalaimat, ezekből tervezek kötött és horgolt ruhadarabokat.

Tamási Teréz vagyok kéziszövő. Mivel az eredeti szakmám kirakatrendező decoratőr, mindig is foglalkoztatott az alkotás a kétkezi munka. Eredeti szakmám kirakatrendező, dekoratőr. Pár vargabetű után találtam rá a szövésre, ami rögtön elvarázsolt, rabul ejtett. Mindenfelé tanultam, ahol csak lehetett, de egy élet kevés ennek a gyönyörű szakmának az elsajátításához.

Mindig szerettem kézimunkázni, ezért örömmel ismerkedtem meg a gyapjúszövéssel és a vászonszövéssel. Több szövős tanfolyam után a népi kismesterség játszóházi tanfolyamot is elvégeztem, évek óta vezetem a gyapjúszövő szakkört a Fehérvári Kézművesek Egyesületében.

Fontosnak tartom a magyar nyelvterület népi mintakincsének továbbéltetését. Ezért olyan tárgyakat, viseleti darabokat készítek a ennek felhasználásával, amelyek a mai modern világban is használhatóak, viselhetőek.

A Fehérvári Kézművesek Egyesülete tagjaként célom az, hogy minél több emberrel ismertessem meg a kreativitás és az alkotás örömét a kézművesség segítségével. Vallom, hogy aki saját maga és a közösség örömére alkot, boldogabb és szeretetteljes életet fog élni.

A feltekert verőkék, egy csipke kezdése mindig nagy várakozással tölt el. Olyan ez, mint egy varázslat, hiszen egy spulni cérnából gyönyörű alkotás születhet. A kezdő fogásokat a családban sajátítottam el, majd tanítómesterem Mátray Magdolna volt.

6 éves korom óta táncolok, a nagyim is táncolt. Egyszerűen bevonzott. Bevésődött a csárdása. Számomra a Kárpát – medence tánchagyománya a tánc, a ritmus, és a dal gyönyörű harmóniája. A magyar népi játékok, néptánc és népzene hármas varázsával igyekszem a gyermekek nemzeti közösségi tudatát erősíteni. Ez a legfontosabb ...az önazonosság. Mert, ha magyar nyelven táncolunk, magyar nyelven énekelünk, testben, szellemben s lélekben önazonosak vagyunk.

Gyermekként, 13 évesen nagymamámtól tanultam meg a csipkekészítés alapjait, majd gimnázium után az ötvös szakmát választottam. Munkáimban e két technikát próbálom kombinálni. Csipkés ismereteimet később táborokban, tanfolyamokon fejlesztettem. Legjobban a Hunnia csipkét szeretem készíteni hagyományos és modern feldolgozásban. Ezt a csipke technikát oktatom mind itthon, és külföldön.

Évtizedek óta foglalkozom kézműves foglalkozások szervezésével és vezetésével. Főiskolásként a szövés alapjait sajátítottam el, majd kezdő népművelőként játszóházak szervezésével foglalkoztam. Az évek során egyre több kismesterséget ismertem meg tanfolyami keretek között vagy a népművészet mestereitől, s lettem a szervezés mellett foglalkozásvezető is.

Ismeretterjesztő csillagász, a szolnoki Aba-Novák Agóra Kulturális Központ természettudományokért és csillagászatért felelős módszertani munkatársa vagyok. Csillagászattal sok-sok éve foglalkozom. Komolyabban az általános iskolában kezdtem el az égbolt titkait kutatni csillagászati könyvek segítségével, majd Szolnokon a helyi amatőr csillagászati kör tagjaként, később pedig az országos csillagászati mozgalomba is bekapcsolódva gyarapítottam tudásomat.

Közgazdasági végzettséggel rendelkezem. Bankban dolgoztam húsz éven keresztül, majd a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársa lettem. A horgolást autodidakta módon tanultam meg 2020-ban és azóta is nagy szenvedélyem, sőt hivatásom.

A Csillagvirág Népművészeti Egyesület alapító tagja vagyok. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet munkavállalójaként több, mint ötven éve jegyeztem el magam a vászon szövéssel, ahol folyamatos képzés eredményeként a technikusi minősítéssel mintegy két évtizeden át a szőttes szakág vezetője voltam. Sikeresen dolgoztam a pályázatokra szerveződött hevesi alkotóközösséggel. Egyéni alkotásaim országos díjakat, elismeréseket hoztak. Tervezőként elsajátítottam az eredeti palóc szőtteseket díszítő szálhúzásos és szálszorításos hímzéstechnikákat, amelyeket az igényesen elkészített tárgyegyütteseimen és hímzett terítőimen sikeresen alkalmazok.

A nemez és a magyar népi kultúra négy évtizede az életem szerves része. A párommal, Árvai Anikóval együtt alkotunk, kutatjuk a mesterség hagyományait, és igyekszünk továbbadni tanítványainknak a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnáziumban és a világ különböző részein.

50 éve foglalkozom a különböző népművészeti ágak kutatásával, oktatásával és alkotómunkával.

Vidiné Kis Anikó oktató, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet és a Csillagvirág Népművészeti Egyesület tagja. A szövés mesterségét már gyermekkorában ismerte, felnőttként édesanyjától, illetve a palóc hagyományok kiváló ismerőjétől, Horváth Istvánnétól tanulta. A Palóc Út Információs Központ vezetőjeként, egyesületi tagként a Mátraderecskei Népművészeti Házban és a Recski Tájházban kézműves bemutatókat, szakköri foglalkozásokat és rendezvényeket szervez.