A pedagógusként eltöltött évek ráébresztettek, hogy mennyire fontos úgy a gyerekeknek, mint a felnőtteknek átadjuk, megtanítsuk a hagyományainkat. Mennyire fontos, hogy már óvodás korban megismerkedjenek a természet szépségeivel, a természetes anyagokkal és azok tulajdonságaival, felhasználásával.
Napjaikban Csíkcsomortánban élünk családommal, Erdély keleti határvidékén, a Csíksomlyói hegy lábánál. Kis falu, mely fenyvesekkel körül ölelve, igen regényesen tájon fekszik. Itt szerettem meg a természetközeli élet rejtelmeit és csodás egyszerűségét. Ez az életmód csodálatát grafikákban fejeztem ki.
Amikor megismerkedtem a nemezeléssel, már első látásra elvarázsoltak a csodás alkotások. Ettől kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy tudomást szerezzek a nemez készítésről. Abban az időben, itt Székelyföldön még igencsak gyermekcipőben járt ezen technika magasszintű tanítása, így szóbeli tanácsokat kérve kísérleteztem. Sok csalódást követően, kitartóan hajtott a vágy a tartós, minőségi nemezt készítsek.
Mostanra már kialakult egy sajátos technika, amit óriási lelkesedéssel és még mindig csodálattal végzek!
Az elmúlt 2 évben az Artera alapítvány és a Vámszer Géza Népiskola által szervezett akkreditált képzésen vettem részt Kovács Túri Emese oktatóval. Hálás vagyok, megtanulhattam a különböző népek nemez készítési módszereit.
Három kisgyerekes édesanyaként, gyerekekkel való bensőséges kapcsolatot a törődés, gondoskodás érzését és a természetes anyagokkal való kapcsolatot, az alkotás folyamatát összehasonlítva ugyan azokat az érzéseket váltja ki belőlem!
Számomra is a nemez készítés, a motívumok használata egy bensőséges folyamat. Segít a megnyugvásban, a kikapcsolódásban és egyben a szabadságot, a belső kiteljesedést jelenti.