A szakember fa iránti szeretete a gyermekkoráig nyúlik vissza, gyakorlatilag mindig része volt az életének. A fafaragás mellett mindig érdekelte a népi kultúra is, amely egyre mélyebben hatotta át egész életét, aktív közreműködője volt a megyei népművészeti mozgalom újraindításának. Összefogja és tanítja a térség fafaragóit.

Nem csak kisebb méretű tárgyakat készít, dolgozott már köztéri alkotásokon, például emlékoszlopokon; készített haranglábakat, vagy különböző játszótéri elemeket is.

„A munkám mellett egészen kisgyerekkoromtól kezdve foglalkoztam kézművességgel. Az első kézműves táborom az 1960-as évek elején volt, s attól fogva hol erősebben, hol kevésbé, de mindig jelen volt az életemben a népművészet. A munkámból adódóan különösen a táncművészet és a fafaragás; a famunkának pedig mindig érdekelt az elméleti háttere is. Ügyes kezű, fúró-faragó emberek voltak a nagyszüleim, édesanyám szerint körülbelül ötéves lehettem, amikor az első kígyós botomat elkészítettem. Állítólag a legszebb ágat vágtam le a meggyfáról, és abból faragtam meg a kígyót. Így indult az egész, majd egyik munka hozta a másikat. Folyamatosan képeztem magam, mert szerettem azt is tudni, mit miért csinálok.”

Széll János az egyik megalapozója Békés megyében a faműves oktatásnak. Kiváló pedagógiai érzékkel tanítja a faipar, a népi fafaragás elméletét és gyakorlatát.

„Az egyik szakom népművelés, valamilyen formában mindig ezzel foglalkoztam, és a rendezvényszervezés is végigkísérte életemet, dolgoztam Gyula, Újkígyós, Békéscsaba művelődési házaiban. A '90-es évek elejétől néprajzot, népművészetet tanítok elsősorban kézműves szakokon, a gyulai Göndöcs Benedek középiskola mellett Békéscsabán. Tagja vagyok a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testületnek, tárgyminősítéssel, zsűrizéssel is foglalkozom. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) Fás szakmai bizottságának a vezetőjeként sokoldalú kapcsolatom van az ország faműveseivel. A gyakorlati tevékenység mellett a tárgyalkotás elméleti hátterével is aktívan foglalkozom. Többek között megírtam a faművesek, fajátékkészítők oktatásának központi programját, a szakmai és vizsgakövetelményeket.  Anyaegyesületem a Békés Megyei Népművészeti Egyesület, melynek vezetőségében évek óta dolgozom. Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy néprajzot taníthatok: a Göndöcs Benedek középiskolában. Ugyanis 10-11. osztályban minden gyerek tanulja ezt a tantárgyat, amit minden általános és középiskolában lehetne-kellene tanítani. Igyekszem a gyerekeket „megfertőzni” a néprajz, népművészet szeretetével, hogy megismerjék az őket körülvevő világot, az ételektől az épületekig. Minden évben az egész iskolára kiterjedő nagy vetélkedőt szervezünk, és sokan választják érettségi tárgyként is a néprajzot. Ugyanakkor az iskola minden rendezvényében és a köznapokban is benne van nálunk a hagyományok őrzése.”