A fa szeretetének a családunkban nagy hagyománya volt. Anyai ágon több száz évre tekint vissza az a kézműves kultúra, amit a családom képviselt. Fa használati tárgyak között nőtem fel és ez meghatározta életpályámat. Ma is őrzőm azt a 180 db-ból álló szerszám gyűjteményt, amiben megtalálhatók 1680-évektől azok a míves szerszámok, amiket még őseim használtak.

Már fiatal koromban kitűntem a többi gyerek közül: rajzoltam, festettem, próbálgattam a fát megmunkálni, a más számára értéktelen fadarab számomra kincsnek számított. Álltalános iskolai éveimet Écsen töltöttem. Szerettem és szeretem azt a közeget, ahol felnőttem. Az écsi iskola igazgatója Orbán László segített, lelkesített, megmutatta azokat a népi eredeti tárgyait, amit a térségben gyűjtött össze, s ez nagy hatást tett rám. Iskolás éveim alatt jó kapcsolatokat ápoltam tanáraimmal, társaimmal, a közösségi életben sokszor vezető szerepet kaptam. Borbély Károly Festőművész felajánlotta, hogy segíti a rajztudásom fejlődését, magán órákra jártam hozzá. Tagja voltam a helyi népdalkörnek és így közel kerülhettem Dr Barsy Ernő bácsihoz, aki megszerettette velem a rég múlt szokásait és láttam azt a lelkesedését, ami bennem is megvan. A még fellelhető helyi mintákat ekkor kezdtem gyűjteni.

Képzőművészeti Szakközépiskolába szerettem volna menni , de nem így alakult , asztalosnak jelentkeztem Győrbe, amit szakma kiváló tanulójaként, Érdemes diák oklevéllel végeztem. Majd 1989-ben bevonultam katonának és utána estin érettségi vizsgát tettem .1991-től vagyok vállalkozó.

Művészi Pályám meghatározta a tanáraim odaadása és az első kiállításaim is, melyek Orbán László tanár úr szervezésében jöttek létre. Dr Medgyaszay László nyitotta meg s grafikáimat festményeimet méltatta és ezt még sok kiállításom követte. Tovább képeztem magam Győrben: Barabás László tanított szobrászkodni, portrékat rajzolni ,Dr Péterfi László ösztönzött, hogy készítsek Népművészeti faragásokat, fejlesztette képességeimet.

A fa szeretete és annak megmunkálása öröm és kihívás volt számomra, kisebb tárgyakat kezdtem készíteni a régi eszközök mintájára. Az első megmérettetésnél 1. helyezést értem el megyei pályázaton.

Lehetőséget kaptam Győrben az akkor még működő Fafaragó stúdióban alkotni tanulni. Régi jó mesterektől tanulhattam. Péterfy László Szobrászművész szárnyai alatt kezdtem el készíteni azokat a tárgyakat, amik ma meghatározzák munkásságomat.

Népművészeti faragott tárgyaim főbb motívumai a térségben gyűjtött minták. Tájegységileg Rábaközi és Dunántúli motívumokból tevődnek össze. Munkáimban nagy szeretettel használom a szoborszerű kompozíciókat, a szakrális faragásokat. Technikák között használom a domború, áttőrt, telibe faragott mintákat. A kristálymetszés technikáját külön kifejlesztettem álltalános iskolások számára, ami kevés szerszámmal megtanulható és nagyon szeretik.

Dr Füzes Endre a Szentendrei Szabadtéri Múzeum néprajzos Főigazgatója kiváló minősítéssel díjazta a zsűrizett tárgyaimat, kiemelte annak minőségét, harmonikus megjelenését. Később tanácsokkal látott el és irányította fejlődésemet.

Vállalkozóként nagy feladat volt számomra ebből eltartani a családomat az első időben és manapság is sok nehézséggel kellet szembe néznem. Olyan újításokat találtam ki, amik segítik, meggyorsítanak bizonyos munkafeladatokat, használom a mostani technikákat és maradandókat alkotok magamnak és mások számára.

Az oktatásban felismertem azokat a nehézségeket, amivel a mai gyerekek szembesülnek. Egyedi látásmódommal, tudásommal modellszerű képzéseim meghozzák a tanulóimnak a sikert. Tanítványaim 99%-a szakmában maradt, azt a szellemiséget, szakmaszeretet hordozzák, amiket tanítottam. Jó érzés amikor haza jönnek és meglátogatnak, a mai napig a mesterük lehetek mind a munkában és az élet más területein.

Vannak munkáim a világ minden részén, készítettem templomi belsőket, keresztutakat, emlékműveket, szobrokat. Hungarikumként képviseltem Magyarországot faragásaimmal bemutatókon.

Ma a legnagyobb kihívásnak tartom egyes kihalófélben lévő szakmák, mint a fafaragás fennmaradását. Sikerként élem meg, hogy szűk régiónkban sikerült újjáélesztenem és ma már többen választják ezt a szép szakmát hivatásul.

Ma az oktatás és alkotások mellett azon dolgozom, hogy a népművészeti motívumokat megújítva a mai kor bútoraiba leegyszerűsített formában miként jelenhetne meg úgy, hogy minden háztartásban jelen legyen hordozva a népművészetünk hagyományait.