• Ha túl hosszú a cérna, amivel dolgozol, könnyen kerül rá csomó. Javasoljuk, hogy próbálj meg rövidebb szállal fűzni. Így előfordulhat, hogy többször kell majd toldani, de összességében megéri.
• Ha felmerült a gyanú, hogy csomó került a cérnára, azonnal ellenőrizni kell, addig, amíg nem szorul meg teljesen a csomó. Ilyenkor még sokkal könnyebb kioldani.
• Ha már ott a csomó a cérnán, lehet, hogy még körömmel meg lehet lazítani. Először mindig az ujjainkkal próbáljuk oldani. Ha ez már nem megy, akkor a tű segítségével lazítsunk a csomón. Ügyeljünk arra, hogy a cérnát a tű ne roncsolja el. A szakadozott szállal nem szabad folytatni a munkát, le kell vágni a sérült részt és toldani kell.
• A fűzőszálat meg lehet viaszozni. Ez is segít elkerülni a gubancolódást.

A színezés tekintetében természetesen lehet.

Amelyik mintánál több színű kásagyöngy is van, ott a színek felcserélhetőek. Például lakócsai nyakék, virágos gyöngyszalag, csiperke stb.

Ilyenkor arra kell figyelni, hogy csak azonos méretű gyöngyöket cseréljünk fel! 

A gyöngy méretében a változtatást nem javasoljuk. Van olyan minta, amelyik elbírja a változtatást, de van olyan is, amelyik semmilyen méretbeli eltérést sem tolerál.

A cérna befűzéséhez türelem kell. Néha elsőre sikerül, néha sokadjára.

• Éles ollóval vágjuk le a cérna hegyét, ha nem sikerül befűzni. Néha többször is meg kell ismételnünk.
• A cérna végét meg lehet nedvesíteni, ahogyan ösztönös módon a kézi varrásnál tesszük, ha varrótűbe fűzzük a cérnát.
• Viaszon vagy száraz szappanon végig kell húzni a cérna végét.
• A lakócsai nyakék fűzésekor 1,5 perc körül látható egy másik módszer: a hüvelykujj és mutató ujj közé szorosan beszorítjuk a cérna hegyét és arra toljuk rá a tűt. 
• Meg lehet próbálni a cérna másik végét befűzni. Hátha könnyebben megy. 
• A tűbefűző kellék általában nem szokott működni, mert már maga a segédeszköz sem megy bele a gyöngyfűző tűbe.

Nem feltétlenül szükséges kettő darab. Maga a kapocs általában közvetlenül  is felerősíthető a karkötő vagy nyaklánc végére, de a fogadó oldalon szükség van a karikára.

A kapocs néha eltörik; ha szerelőkarikával van felerősítve, könnyen cserélhető.

Igen, az egyszerűbb mintáknál lehet rövidebb vagy kicsit hosszabb méretű szalmagyöngyöt használni, de egy adott munkadarabon belül az azonos motívumhoz csak azonos méret alkalmazható.

Sajnos előfordul gyártási hiba, amikor a gyöngy furata nem átjárható. A superduo esetében minden szemet ellenőrizni kell, amikor kézbe vesszük, mert kellemetlen, ha a mintán visszafelé haladva vesszük észre a hiányosságot. Ilyenkor le kell bontani, amit addig fűztünk és hibátlan gyöngyre kell cserélni.

A legbiztosabb megoldás, ha nem szimpla szerelőkarikát alkalmazunk, hanem "duplakarikát". Hátránya az, hogy a kapcsot nehezebb rátenni, előnye, hogy nem tud a cérna leakadni róla.

A "duplakarika" nem két darabot jelent, hanem olyan karikát, aminek az íve egymáson áthajlik. 

Ha csak szimpla karika áll rendelkezésre, akkor több sor cérnával rögzítsük a karikát a gyöngyhöz és fogóval próbáljuk szorosan összenyomni. A kapocs általában nem szokott leakadni a karikáról.

Amíg nehezen látjuk át a mintát, addig fűzés közben a rajznak megfelelő állásban tartsuk a gyöngyöt a kezünkben. Így könnyebb visszaellenőrizni, nem tévesztünk-e. Érdemes pl. egy kis vonalzóval letakarni azt a részt a papíron, amit már elkészítettünk. Jobban átlátjuk, hol tartunk a fűzésben.

A legegyszerűbb módszer az ajándékba szánt nyaklánc esetében, hogy arra a végére, ahová a szerelőkarika kerül, egy  lánchosszabbítót is felkapcsolunk.

Ez lehet készen kapott lánchosszabbító is, ezek kb. l 5 cm-esek, néhány darabos kiszerelésben kaphatóak a gyöngyforgalmazással foglalkozó üzletek alkatrész polcain és általában az egyik végén egy kis díszítőelem is lóg. Ha ilyet nem sikerül beszerezni, méterre is vásárolhatóak a láncok. Ebben az esetben a kívánt hossznál szétnyitunk egy láncszemet, leemeljük a folyóméterben vásárolt láncról és átbújtatva a már kész nyaklánc végén lévő szerelőkarikán összezárjuk.

Ha ellenőriztük a csomót közvetlenül a megkötés után, akkor nem lesz gond. Ettől függetlenül a biztonság kedvéért egy pici körömlakkal megerősíthetjük. Vigyázzunk, ne sokat tegyünk, nehogy a cérna olyan keménnyé váljon a csomónál, hogy a gyöngyszembe nem fér be.

Nem feltétlenül. Eltérő színnel is dolgozhatunk, ilyenkor előfordulhat, hogy kevésbé lesz esztétikus a kész ékszer. Egyébként sok olyan minta van, aminél igazából nincs nagy jelentősége a megegyező szín használatának.

A delfinkapocs talán a legelterjedtebb típus, mivel a gyakorlatban általában jól lehet használni. Szinte mindenhez jó.

Szélesebb karkötőnél azonban praktikusabb csőkapcsot, vagy valamilyen több ponton rögzíthető kapcsot alkalmazni.

A gyöngyfűzőtű többféle méretben kapható. A 12-es méret egészen vékony,  a 10-es méret kicsit vastagabb és nagyobb lyukkal rendelkezik. Érdemes beszerezni többféle méretű tűt. A tű hossza kevésbé fontos tényező. 

Ha nehezen boldogulunk a befűzéssel, akkor javasoljuk a "Big Eye" gyöngyfűzőtű beszerzését. Ezt szét lehet nyitni, praktikus kellék. 

A fűzőszál toldása a 13. videónál (Viráglánc) található.

A Csiperke nyaklánc fűzésénél a rajzkészítésre is felhívjuk a figyelmet. A rajzolás hozzásegít a későbbi mintaolvasáshoz és fűzéshez.

Gyöngyfűzés kiegészítő részek szakkör - 3 Csiperke - A Szakkör (aszakkor.hu)

A 17-es foglalkozásnál szerepel az "alapanyagbeszerző hely" melléklet, ahol összegyűjtöttük a gyöngyök és egyéb alapanyagok forgalmazásával foglalkozó üzletek, webshopok elérhetőségét.

Érdemes felkeresni a Szakkör webáruházát is: 

webshop.aszakkor.hu

A csomaghoz tartozó kiegészítő leírás:

Az első nyaklánc fagyöngyökből készült, de fakockák helyett a lánc közepén nagyobb fagolyókat használtunk, megőrizve így a lánc ritmusát és szivárványos színeit. A színes fagolyók közé kis natúr hengert fűztünk „köztes” elemként, ezzel téve szabályossá a nyaklánc kinézetét.

A második témánál kiderül, hogy milyen egyszerűen fűzhetünk egyforma szemű gyöngyökből kalárist. Megismerkedünk a teklagyönggyel.

Egy óra alatt elkészül és akár már aznap este felvehető egy színházi előadásra vagy éppen másnap a munkahelyre a mindennapi ruhatárunk kiegészítőjeként.

A csomaghoz tartozó kiegészítő leírás:

Ennél a témánál több méretű gyönggyel fűzünk. Ez nagy odafigyelést igényel, mert könnyű összekeverni az egyforma színű, de nem azonos méretű gyöngyöket. Ebben a gyöngysorban megismerhetjük a kásagyöngy mellett a tekla gyöngyöket, melyeket fényes, sima felület jellemez, valamint bekerül a láncba a csiszolt gyöngy is.

Ebben a videóban találkozunk egy újdonsággal. Rögzítenünk kell a kapcsot a lánc két végéhez, amit jelen esetben a lánc elején lévő kapocs feldolgozásával kezdünk. A lánc végére tesszük a kapocs másik felét.

A csomaghoz tartozó kiegészítő leírás:

Ennél a témánál az eredeti népi minta az alap. Sokaknak furcsa lehet a piros –fehér „mákos”csüngő rész, de az odakészített anyagból ez fűzhető meg. Az ékszer végén a szalag rádolgozása a videótól eltérően másként is történhet.

A nevét a hullámvonalban fűzött szalmagyöngyökről kapta. A szalmagyöngy egy üvegcső formájú gyöngy. Többféle méretben (hossz és vastagság) létezik, ebben a mintában kb. 2 mm átmérőjű és 6 mm hosszú szalmagyöngyöt használunk, de természetesen rövidebb vagy hosszabb szalmával is elkészíthető, csak hozzá kell igazítani a kásagyöngyök méretét és számát. Így lehet játszani a kész ékszer formájával is: lehet tömzsibb vagy éppen karcsúbb, keskenyebb vagy szélesebb.

A kokárda fűzésénél egy újabb gyöngytípussal ismerkedünk meg, a neve superduo (twin gyönggyel helyettesíthető). Kétlyukú, ami számos lehetőséget nyújt a felhasználására. A kokárda fűzését ezekkel kezdjük. Megtanulunk még kitűzőt felvarrni a kokárda hátuljára, hogy ruhán is viselhető legyen. Ugyanezzel a mintával készíthető medál vagy akár fülbevaló is.

Igen, lehet, de elsősorban nem úgy, hogy a kör közepét 10-től több szuperduóval kezdjük.

Javasoljuk, hogy a minta szerint kezdjük a fűzést, kifelé haladva szélesebb sávban fűzzük a zöld és a fehér sorokat (a szuperduót követő két kásagyöngysor ne fehér legyen, hanem még zöld, a csiszolttól pedig fehér színt alkalmazzunk). Végül plusz 2 körrel kiegészítve saját gondolatunk szerint piros gyönggyel fejezzük be a kokárdát.

Ez már önálló tervezéssel tud megvalósulni, amihez szívből gratulálunk! A kreatív szándékot örömmel támogatjuk.

Köszönjük Komlódi Krisztinának, hogy elkészítette a kokárdát és fotót is küldött róla.

Reméljük, mások is kedvet kapnak hozzá.

A csomaghoz tartozó kiegészítő leírás:

Virágos karkötő (egyszerű vagy kalotaszegi gyöngyszalag) 

Egyszerű népi minta, melyben a virágok elhelyezése változó lehet. Fekete alapon dolgozunk, mint a videóhoz mellékelt fotón látható. 

A csomaghoz tartozó kiegészítő leírás:

Nagyon kedvelt népi minta, amelyben ritmikusan ismétlődnek az azonos szakaszok. Függőleges fűzéssel készül, hálószerűen, rombuszos mintákat ismételünk. Mivel sok cérnát fogunk használni, ezért a cérna toldását is meg kell tanulni. Ebben a részben erre is sor kerül. Gyorsan és könnyen elkészülő ékszer, minden korosztálynak szívesen ajánljuk. Próbáljátok ki bátran!

Ebben a videóban a rajzkészítésre is felhívnánk a figyelmet, mert a rajzolás hozzásegít a későbbi mintaolvasáshoz és fűzéshez.

A csomaghoz tartozó kiegészítő leírás:

Moldvai csángó tászli 

Ez egy közismert minta, ami sokszor jelenik meg mindennapjainkban. Látványosan lehet variálni színekkel, gyöngytípusokkal. Meglepetés, hogy középről kezdjük a fűzést, de ez a teljes szimmetria miatt lehetséges. Kövessétek a mintát!

Új! Rövid égetett végű szalma gyöngy. Sodrott zsinór készítése fonalból az ékszer megkötéséhez.

A csomaghoz tartozó kiegészítő leírás:

Megint újdonsággal szolgálunk: ezt a karkötőt 2 tűvel és 2 szállal fogjuk elkészíteni. Igazi ujjgyakorlat, de ne ijedjetek meg, nem nagy ördöngösség, próbálkozzatok bátran! Sőt nem csak karkötő, medál, gyűrű is készülhet ugyanezzel a technikával. Figyeljétek a videót, praktikus tanácsokat hallhattok!

A csomaghoz tartozó kiegészítő leírás:

A karkötő eldolgozása eltér a videóban látott megoldástól. A 40 centiméteres szalagot félbehajtjuk, arra fogjuk felvarrni az elkészült aszimmetrikus gyöngyszalagot. Gomb helyett T- kapcsot dolgozunk a végére.

A gyöngyözni kívánt nyakpánt méretéhez igazodóan készíthetők a virágok akár két vagy három sorban is, kis eltolással, hogy ne egymás fölé, hanem egymás közé essenek a sorok virágai.

Igazán szép mintázatot lehet így kialakítani.

Lehet a gyöngyök méretén is változtatni, nagyobb és kisebb virágokat elhelyezni, akár eltérő színekben is, mint egy színes tavaszi virágmező.

Csak a fantázia szab határt.

A felvetőszál tetszés szerint lehet vékonyabb és vastagabb cérna, például az a 60-as műszálas cérna is megfelelő, amivel általában fűzünk, vagy a 40-es, 20-as. Fontos, hogy ne szakadjon könnyen. 

Jól alkalmazható a hímzéshez általánosan használt gyöngyfonal; megfelelő lehet a horgolócérna is. 

Ha vékonyabb felvetőszállal dolgozunk, kevésbé lesz látható a színe, ha vastagabbal, akkor a gyöngyök között jobban kilátszik. A gyöngyökhöz hangoljuk a felvetőszál színét.

Több oka is lehet a hullámosodásnak:

• egyenetlenek a gyöngyszemek,
• túl szorosra lett húzva a fűzőszál,
• túl laza a felvetés.

Az ok nagyon egyszerű: amikor egy soron visszafelé öltve haladunk, akkor a tűt a felvetőszál fölött kell bújtatni. Ha véletlenül néhány szemnél a felvetőszál alatt haladt a tű, akkor azok a szemek ugyan rajta maradnak a cérnán, nem esnek ki a sorból, de lelógnak.

Javítani úgy lehet, hogy az adott helyen újra rögzítjük a felvetőszálak közé azt a néhány szemet.

Kivételesen a hurka fűzésénél kevésbé kell a feszes fűzésre törekedni, mint a többi technikánál.

A csomaghoz tartozó kiegészítő leírás:

Gyöngyszövött karkötő

A szövés technikája könnyen megjegyezhető, de ennek ellenére több fontos dologra kell figyelni, hogy ne maradjanak ki gyöngyszemek, és egyenletes, szép felületet kapjunk. A befejezéshez a fogyasztást alkalmazzuk, majd összefonva befejezzük. Ez a legegyszerűbb módja az eldolgozásnak.

A felvetőszál tetszés szerint lehet vékonyabb és vastagabb cérna, például az a 60-as műszálas cérna is megfelelő, amivel általában fűzünk, vagy a 40-es, 20-as. Fontos, hogy ne szakadjon könnyen. 

Jól alkalmazható a hímzéshez általánosan használt gyöngyfonal; megfelelő lehet a horgolócérna is. 

Ha vékonyabb felvetőszállal dolgozunk, kevésbé lesz látható a színe, ha vastagabbal, akkor a gyöngyök között jobban kilátszik. A gyöngyökhöz hangoljuk a felvetőszál színét.

Több oka is lehet a hullámosodásnak:

• egyenetlenek a gyöngyszemek,
• túl szorosra lett húzva a fűzőszál,
• túl laza a felvetés.

Minden öltéskor figyelni kell rá, hogy a cérna ne lazuljon meg. Ne tegyük le a kezünkből, tartsuk a gyöngyöt szorosan az ujjainkkal. A feszes tartásnak folyamatosnak kell lenni.

Azért használunk a gyönggyel megegyező színű fagyöngyöt, mert valóban, nem fedi le tökéletesen a gömbformát a gyöngy. Egy kis leleményességgel, ahogyan a gyöngy mérete megkívánja, változtathatunk a szemek számán. Válasszunk olyan fonalat, ami esetleg jobban fed, lazább sodrású.

A somogyi cakkos is azon ékszerek közé tartozik, amely számtalan módon variálható. 

Szívesen adunk tippet, ötletet.

Elkészítheti például japán delica gyöngyből - simább tapintású, szabályosabb háromszögeket fog kapni. Ez egy picit apróbb gyöngy a kásához képest, így a háromszögek méretével való játék lehetősége is bővül.

Érdemes kipróbálni a háromszögek alsó csúcsán egy 3 vagy 4 mm-es csiszolt vagy kristálygyönggyel helyettesíteni a pikót - igazán elegáns és finom ékszerré válik a gyöngynyakékünk.

Izgalmas tervezgetést kívánunk!

A somogyi cakkos is azon ékszerek közé tartozik, amely számtalan módon variálható.

Szívesen adunk tippet, ötletet.

Elkészítheti például japán delica gyöngyből - simább tapintású, szabályosabb háromszögeket fog kapni. Ez egy picit apróbb gyöngy a kásához képest, így a háromszögek méretével való játék lehetősége is bővül.

Érdemes kipróbálni a háromszögek alsó csúcsán egy 3 vagy 4 mm-es csiszolt vagy kristálygyönggyel helyettesíteni a pikót - igazán elegáns és finom ékszerré válik a gyöngynyakékünk.

Izgalmas tervezgetést kívánunk!

Minimális eltérés van, de ez az adott nyaklánc és karkötő mintáját nem befolyásolja. A Super duó kicsit élesebben formázott, méretük és sziluettjük azonban nagyon hasonló. Egymást helyettesíteni tudják.

Érdemes ellenőrizni mielőtt elkezdjük fűzni a gyöngyöt, mert előfordul, hogy az egyik furat nem átjárható. Ha ez akkor derül ki, amikor már beépítettük az ékszerbe, sajnos vissza kell bontani. Ha nincs teljesen elzáródva a furat, akkor esetleg meg lehet próbálni a tűvel átlyukasztani.

A bojt készülhet más méretben is.

Hosszában könnyebb növelni, mert egyszerűen szélesebb sablonra tekerjük a fonalat, így hosszabb lesz a fonal rész, hosszabb lesz a bojt.

Szélességben is lehet változtatni, de ez már tervezést igényel. Több szálat kell a sablonra tekerni, de egyúttal a gyöngyhálóban lévő gyöngyszemek számát is növelni kell minden sorban, a forma által kívánt mértékben.

Nyakláncon medál, fülbevaló, táskadísz, kulcstartóra dísz, cipzár húzó, ruha megkötőjének dísze.

Az egységcsomagban a mellékletben található rajz alapján, darabszámra van kiadagolva a gyöngy. Ezért a színek felcserélése nem lehetséges. Természetesen csoportos fűzés esetén egymás között lehet csereberélni a gyöngyöket.

Ha hosszabb csipkét szeretnénk készíteni, mint ami a letölthető alapminta hossza, akkor azt az eredeti minta pontos másolatával tudjuk megoldani. A mintaelemeket pontosan összeillesztjük, és rögzítjük ragasztóval, vagy gombostűvel. Fontos, hogy a minta folytatólagos legyen, gondolatban kövessük végig a csipke készítését. Ennek folyamatát a csipkeverés kiegészítő 6. videó 5. percénél mutatjuk be.  

Csipkeverés kiegészítő részek szakkör - 6. foglalkozás - A Szakkör (aszakkor.hu)

A csipkeverés elsajátításához sok időre és még több gyakorlásra van szükség. Fontos, hogy türelemmel legyünk önmagunk felé!

A csipkeveréshez általában természetes alapanyagú szálakat használunk: pamut, len, kender, esetleg gyapjúszálú csipkeverő cérna is használható. Bizonyos csipkékben még fémszálú cérna is felhasználásra kerül.

A csipkeveréshez éles ollót használjunk, ez lehet kisebb méretű is, a szálak pontos vágása érdekében.

Csipkeveréshez a „felültekerős” és a „szoknyás” verőkék egyaránt jók. 

A Szakkör webáruházában elérhető: 

https://webshop.aszakkor.hu/termekek/uj-csipkeveres/uj-csipkeveres-eszkozok/csipkeverofa

A népi csipkék esetében szabadabban változtathatunk. Ügyelni kell azonban arra, hogy a csipke jellege, tájspecifikuma ne változzon meg. A tervezett csipkéknél (pl. csipketerítők, csipkeképek) fontos, hogy kövessük a tervező utasításait.

Kezdő csipkeverőknek ajánljuk, hogy a videók anyagait egymás után sajátítsák el. A videókban bemutatott foglalkozások egymásra épülnek.

A videókon bemutatott minták 60-as horgolócérna vastagságra lettek tervezve, ha más típusú cérna nincs megjelölve a mintakarton mellett. Ha vastagabb cérnát használunk, a mintát is nagyítani kell.

A belső huzat anyagának az angint javasoljuk, a külső huzat karton anyag legyen.

A kész csipkeverő párna a Szakkör webáruházában elérhető:

https://webshop.aszakkor.hu/termekek/uj-csipkeveres/uj-csipkeveres-eszkozok/csipkevero-parna

A verőkénkre gyakorlás céljából 1–1,5 méter cérnát tekerjünk fel.

Mindenképpen rozsdamentes legyen a gombostű. Lehet acél vagy nikkel. A kereskedelemben kapható 30 mm hosszú, 0,6 mm átmérőjű például megfelelő. A nagy fejű gombostű sűrű kitűzés esetén gondot okozhat, mert nem férnek el egymás mellett.

A tanuló párnának kb 11 cm átmérőjű, és kb 25 cm hosszúságú megfelelő. Ekkora párnán a videókban szereplő csipkék elkészíthetőek.

Bármilyen kartonlap megfelelő. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy minél vastagabb a karton, annál nehezebb átszúrni gombostűvel. Tapasztalat alapján a műszaki rajzlapot javasoljuk.

Valószínűleg nincsenek eligazgatva a szálak. Minden sor után célszerű meghúzni a szálakat, beigazgatni őket. A csipke akkor lesz szép, ha feszesek a szálak.

A tanuló időszakban érdemes minden nap foglalkozni a csipkeveréssel, akár csak néhány perc erejéig, hogy a csipkeverés mozdulatai kellően rögzüljenek.

Az egészverés készítésénél a gyakori ráhajtások miatt cérnatorlódás alakulhat ki. Ezen úgy tudunk segíteni, ha a függőleges párokat - ellentétes irányban - alulról felfelé kissé meghúzzuk, így a szálak feljebb kerülnek, a csipkénk feszesebbé válik. Ezt a csipkét különösen feszes szálvezetéssel kell készíteni!

Először nézzük meg, hogy elég kemény-e a párnánk. A másik probléma lehet a gombostű beszúrása. A kitűzésnél a gombostűt kifelé dőlve szúrjuk be, s körülbelül kétharmad része legyen beszúrva a párnába. Így stabil lesz a tű, nem mozdul el. Nem tudja elhúzni a szál, s szabályos marad a csipkénk.

Egy kezdő csipkeverőnek minimum 15-20 pár verőkére van szüksége.

Az azsúros mintát a ráhajtás adja. Ha többször hajtunk rá a szálra, akkor nagyobb luk keletkezik.

A félverésnél csak egy szál megy végig a soron, a párok másik szála folyamatosan cserélődik.

Azért célszerű egészverést készíteni a szélén, mert akkor stabil lesz a csipkénk. Ha félverést készítünk a szélén, akkor könnyen elmozdulnak a szálak, s használat során elveszti formáját a csipke.

Igen, azsúr nélkül is elkészíthető a csipke. Ez a csipke nem köthető egy tervezőhöz, így szabadon lehet kísérletezni.

Több színnel is elkészíthetjük ezt a csipkét. Az egyik lehetőség, hogy a két vezetőszálat cserélem ki színes szálra. Egy másik lehetőség, hogy a csipke jobb és bal oldalán futó függőleges szálakat színezem.

A két vezetőszál összekapcsolása történhet egészveréses kitűzéssel. Ekkor rusztikus a szálak találkozása. Ha félveréses kitűzéssel kapcsoljuk össze a szálakat, akkor a jobb oldali vezetőszál balra kerül, s a baloldali jobb oldalra.

Igen, ez a minta is jól színezhető. Lehet színes a középen hullámvonalban haladó 3-4 szál, vagy a széleken függőlegesen haladó szálak is lehetnek más színűek.

A letölthető mintákat 60-as horgolócérnához terveztük, így ezzel a cérnamérettel érjük el a kívánt eredményt. A szép sodratú 60-as horgolócérna a rövidáru boltokban beszerezhető.

A cérna meghosszabításának több módja van. Az egyik, szinte láthatatlan módszer a csipkeverés 12. foglalkozásánál, 4 perc 48 másodpercnél látható. 

aszakkor.hu/csipkeveres/12

Egy másik lehetőség a takácscsomó.

A takácscsomónak több változata van. A pattanós takácscsomót az aszakkör.hu oldalon a gyöngyfűzés szakkörnél a 8. foglalkozásnál, a fűzőszál toldása mellékletben találhatjuk. 

Itt érhető el: aszakkor.hu/gyongyfuzes/8

Egy másik változatát a kép mutatja: 

A két szélen haladó függőleges szálakat válthatom ki színes szálakra, és/vagy a középen haladó, nyolcast formázó szálak lehetnek színesek.

Nagyon fontos a kellő megvilágítás, érdemes beszerezni egy olyan lámpát, ami célzottan a készülő csipkére irányítható.

Az alkatrészek a kreatív hobbiboltokban szerezhetők be.

A gyöngyök horgolótűvel való átvételéhez nagyon vékony horgolótűt használjunk (0,3-0,4).

Nem, más alakú gyöngyökkel is elkészíthető a karkötő. A 4 mm-es gyöngy szépen kitölti a két szövés közötti teret. Kisebb gyöngy esetén látszanak a vezetőszálak, nagyobb esetén pedig torlódnak a szálak két oldalt.

A gyöngyöt ráhúzzuk a horgolótűre; a horgolótű feje felfelé nézzen. Beakasztjuk a két szálat, amit át akarunk húzni. A gyöngyöt húzzuk rá a szálakra, miközben a horgolótű fejét a gyöngyhöz szorítjuk.  Így könnyen áthúzható a szál a gyöngyön.

Ebben az esetben kinyomtatás után célszerű berajzolni a kanyargó szálakat egy széles filctollal, mint ahogy az a filmben is látható. Így könnyebb lesz követni a vezetőszál haladását.

Verőkéket a webshop.aszakkor.hu oldalon lehet rendelni. 

Amikor például a szövéses szalag derékszögben, vagy hegyesszögben elfordul. Szép megoldást ad a hegyesforduló: nem torlódnak a szálak az irányváltásnál.

Ebben az esetben a párnát kell megfelelő szögben állítani. Mindig úgy álljon a párna, hogy a haladási irányba mutató szálak függőlegesek legyenek.

Amikor már haladó szintre érünk a csipkeverés tanulásával, érdemes még csipkeverő párnákat készíteni, vásárolni, hogy párhuzamosan tudjunk dolgozni. Az egyiken a már megtanult csipkét készítjük adott méretben, méterben, a másik párnán pedig tanuljuk az új minta elkészítését.

Nem, többféle befejezési mód létezik, ez csak egy megoldás a sok közül.

Célunk a láthatatlanság. A kézi felvarrásnál a csipkével megegyező színű cérnát használunk, a kis fülecskékbe öltünk, s rögtön a csipke mellett rögzítjük a textilhez. Ha géppel varrnánk fel, akkor a csipke szélén megváltozna a csipke kinézete - ez elkerülendő.

Segíthet a mintarajz könnyebb követésén, ha a munkánk mellé kitűzzük a mintarajz erősen kinagyított képét. Másik segítő lehetőség, ha az egyes párok haladási irányát színes vonalakkal megrajzoljuk. Így jobban tudjuk követni a munkát.

Ezt a mintát is el tudjuk készíteni 60-as horgolócérnából.

Igen. Más, a felvidéki karéjos csipkére jellemző mintázott szalagot is használhatunk. Arra kell ügyelni, hogy a motívum és a mintázott szalag elkészítéséhez szükséges párok száma megegyezzen.

Tehetünk egy fémszálat, vagy színes szálat a legyezőmintánk legszélső, jobb oldali párjaként, és mellé azsúrt tehetünk, hogy kiemelje a díszítőpárat.

Készíthetjük ezt a legyezős szélcsipkét akár vászonveréssel és félveréssel legyezőnként váltakozva – egyik vászon, következő félverés. A magyar csipke mintakincsre jellemző kettes tagolást ne lépjük túl.

Ez a csipkeminta szerkezetétől és a cérna vastagságától függ. Nincs általános szabály. Az a lényeg, hogy a póklábak sodrottak legyenek. Láthatóan ne váljanak szét a szálak, és túlsodrottak se legyenek.

Ahhoz, hogy a csipkénk szép legyen, a cérna vastagságát minden esetben a mintarajzon feltüntetett ajánlás alapján javasoljuk megválasztani. 

Meg lehet oldani abban az esetben, ha elég nagy a csipkeverő párnánk, s a teljes minta ráfér a hengeres párnára. Másik megoldás lehet az úgynevezett mozaiklapos párna használata.

Igen, ez a minta lehetővé teszi az eltérő színű, sőt akár az eltérő vastagságú szálakkal való díszítést is. 

A kontúrszál vezetése előtt és után tegyünk egy -egy ráhajtást, ez biztosan rögzíti a kontúrszálunkat.

Igen, használhatunk kontúrszálként akár fémszálat is.

A kontúrszálak vezetése közben érdemes segédtűket használni, hogy egyenletesebbek legyenek a virágok. Ha bent hagyjuk a segédtűket, akkor szögletesebb mintát kapunk, ha kivesszük, akkor kerekebbek lesznek a szirmok.

Nem, többféle módon is kapcsolható a fonás a szélemintához. Ezeknek szakirodalomban érdemes utána nézni.

Igen, a szakirodalomban többféle technikai megoldás található négy pár keresztezésére.

A 60-as horgolócérnát helyettesíthetjük pl az osztott hímzőfonal két szálával. Az osztott hímzőfonal hat szálból van összesodorva, ezt három részre kell bontani. A szétbontás során sodródnak a szálak, ezért célszerű segítséget bevonni a munkába.

A levélkék sok-sok gyakorlás után lesznek egyenletesek. A szélső szálakat mindig feszesen kell tartani! Gyakorláshoz nagyon jó a leveles karkötő!

A levélkék eleinte sok esetben “soványak” lesznek, mert a gyakorlatlanság miatt nem tudjuk eléggé széttartani a feszítő szálakat. A gyakorlás során a helyzet javulni fog, s egyre szebb, “kövérebb” levélkéink lesznek.

"Egérrágtának" akkor nevezünk egy levélkét, ha a széle nem egyenletes. Ezt a problémát kiküszöbölhetjük ha a szélső szálakat egyenletesen feszesen tartjuk, valamint ha egyenletes szorossággal, sokszor fordulunk a levélke készítése során.

Célszerű a levélke elkezdése előtt a környezetében lévő gombostűket teljesen beleszúrni a párnába. Így azok nem akadályozzák a szálak mozgását.

A csipkét mindig szépen eldolgozva, kivasalva fényképezzük. Tüntessük fel a tervező nevét, vagy a tájegységet, ahonnan a csipke származik. Ha ezeket nem ismerjük, akkor a minta lelőhelyét adjuk meg. Ne csak annyit, hogy az internetről származik a minta, hanem a pontos lelőhelyet. Végül, de nem utolsósorban a készítő nevét is írjuk oda. Ha a fotót más készítette, akkor a fotó készítőjének a nevét is illik feltüntetni.

Vannak mosható, s kevésbé mosható csipkék. A sok félveréses hálót, pikót tartalmazó csipkék a mosás során alakjukat veszthetik, a pikók nem állnak szépen. Ezeket a csipkéket formára igazítva, kitűzve száríthatjuk.

Elsősorban a szakkönyveket ajánljuk. Ezek biztos forrásokat jelentenek. Ajánljuk még a TK csipke oldalát is, amely a www.tkcsipke.blogspot.com címen található. Az interneten több helyen is sok mintát találhatunk, de ezek forrása sok esetben bizonytalan. Az interneten található minták esetén célszerű a minták forrását felkutatni.

Ruházatunkat díszíthetjük csipkével. Ebben az esetben legyünk tekintettel a moshatóságra. 

Használati tárgyaink is díszíthetők csipkével. Például törölköző, neszesszer, táska. 

Ékszerek is készíthetőek vert csipke technikával. 

Tulajdonképpen bármire ráálmodhatjuk a csipkét. A csipke elhelyezésének csak a fantáziánk szab határt. Arra azonban ügyeljünk, hogy a tárgy használhatóságát ne csökkentse a csipke.

A filmekben ajánlott petróleum megvásárolható a legtöbb gazdaboltban, festékboltban.

A filmek tematikájukat tekintve három különálló részből állnak. A szakköri csoport összetételének megfelelően változtatható a három egység sorrendje.

A napszövetből, amelyre a szűcshímzést készítjük, 2-3 szál is kihúzható, a takácsvászonból két szálnál többet ne húzzunk ki egyszerű azsúr készítésekor.

Ha díszesebb azsúrt készítünk a szélek mentén, akkor több szál is kihúzható, de mindkét oldalon rögzíteni kell a szálakat.

A sablonokat nem kell elkészíteni, de ki lehet próbálni a filmben bemutatott egyszerűbb kézzel szúrt sablon készítését.

A 2. foglalkozás alkalmával szabtuk le az alapanyagot a párnához, ennél a résznél található a szabásminta, a csatolmányokban.

A film a mellékletekkel itt található a linkre kattintva: 

https://aszakkor.hu/video/8/2

A filmek tematikájukat tekintve három különálló részből állnak. A szakköri csoport összetételének megfelelően változtatható a három egység sorrendje. 

A 2. és 4. foglalkozásban bemutatott széleldolgozási technika a 15. foglalkozás kosárkendőjének vastagabb, könnyebben számolható alapanyagán is elsajátítható a hímzés kivitelezése után. 

A színtelen, szagtalan petróleum megvásárolható a legtöbb gazdaboltban, festékboltban, háztartási kellékeket árusító üzletben.

A petróleumból nem használunk nagy mennyiséget a foglalkozások során, a csomagnak ezért nem része.

Mivel a hímzés csak az alapanyag egyik sarkába kerül, nem körbefutó minta kerül rá, ezért mindent a filmben látottak alapján készíthetünk el. Az elkészült szalvéta és a rákerülő hímzés harmonikus marad.

Kissé nehéz lesz, de a kihúzott szálat vékony, tompa tű segítségével, a szövést figyelve, a bent maradt szálakkal ellentétesen vissza kell vezetned a megrajzolt négyzet sarkáig. 

A szegőazsúr elkészítését követően a takácsvásznon még 2 szál kihúzása után csoportba rendezzük az alapanyag szálait. 3 szálnál többet nem ajánlott kihúzni, mert nem lesz tartása, be fog rogyni az azsúr. Figyelni kell, hogy mindig páros számú szál legyen egy kötegben: takácsvászon esetén 4 szál, mert feleznünk kell a kötegbe rendezett szálakat. Ezen az oldalon is az azsúröltést alkalmazzuk. A Békés megyei hímzéshez használt alapanyagon 5 szálat húzhatunk ki, és szintén 4 szálat rendezünk egy csoportba.

Mi egy párnára egy minta kihímzését javasoljuk. Azért közöltünk több mintát is, hogy kedvetekre választhassatok, és így akár több párnát is készíthettek más-más mintával.

Az osztott fonal hat szálból áll, amit szálanként szét kell szedni. A mintaelemeket -például szirmok, levelek- 2 szállal kell hímezni. A kihímzett elemek kontúrozását 1 szállal kell készíteni.

A ködmönökön apró bőrrátétekből áll a minta, ezek irházó öltésekkel vannak felerősítve az alapbőrre. Kontúrozással ezt a hatást szeretnénk visszaadni.

A mindenember kötése az összes tájegységen ismert, ezért tartottuk fontosnak elsajátítását. Amennyiben a csoport számára nehézséget okoz az elkészítése, akkor a 19. filmben bemutatott, egyszerű, váltogatott huroköltéssel is össze lehet állítani a párnát. 

A 19. rész itt nézhető: 

aszakkor.hu/himzes/19

A minta azsúrozás előtt és után is feltehető. Kezdetben azsúrozást követően javasoljuk a minta felhelyezését, mert ekkor jobban kimérhető az azsúrhoz viszonyított helye. A minta kihímzése minden esetben a szélek szegése után javasolt, mert így elkerülhető a szálak lebomlása.

A csatolmányban lévő mintarajzok többsége nem sarkosított minta, így nem lehet a szalvéta sarkába tenni. Ezeket inkább ajánljuk kisebb tárgyak készítésére, melyen a minta párhuzamos az anyag szélével. 

A színes hímzéseket kézmeleg vízben ajánljuk áztatni. Esetleg az ecet mellé tehetünk zsíroldót (mosogatószer, WU2 sampon) is majd mosószappannal, finom nyomkodással moshatjuk ki. A pamut alapanyagokra készült fehér hímzéseket akár mosógépben is moshatjuk. Vasalása ebben az esetben is vizesen történik.

Az alapanyagot először teljes hosszában mérjük meg és ezt osszuk 5 főre. Így mindenki egyforma nagyságú anyagot kap, ami a tépés miatt 1-2 centiméterrel eltérhet a közölt nagyságtól.

Szálhúzáskor és tépéskor is az anyag széle mindig egyenes lesz, de kissé megnyúlhat, deformálódhat tépéskor is és szövéskor is, ezért úgy tűnhet, hogy nem egyenes. Semmi esetre se kezdjük vonalzó mellett ollóval kiegyenesíteni. Csak a szálak visszaigazítása szükséges az anyagdarab ellentétes nyújtásával. Kisimítjuk, esetleg kivasaljuk.

A főmotívumot, a gránátalmát és a leveleket kontúrozhatjuk a műhelyrajzban megadott színritmusban. A gránátalma külső kelyhét száröltéssel vagy láncöltéssel készíthetjük el attól függően, hogy mennyi helyünk maradt. Ha a láncöltést hosszabban öltjük keskenyebb lesz, ha rövidebben akkor kerekebb, szélesebb lesz, így igazíthatjuk az adott helyhez.

A körmönfont zsinór csak egy ajánlott megoldás volt a filmben. Megtanulása hasznos, mert nagyon sok esetben alkalmazhatjuk, de a tárolóhoz a karabiner és a szalag megoldás használhatóbbá teszi a tárgyat, ezért került ez a csomagba. A zsinór elkészítésének technikáját gyakorolhatod bármilyen fonallal.

A 11. foglalkozás csatolmányaként közöljük a szabásmintát, onnan letölthető. Az neszesszer összevarrásához varrónői segítséget ajánlunk.

A Békési Műhely című sorozat egyik kiadványa külön foglalkozik a Dél-alföldi szálánvarrott szőrhímzésekkel, emellett Dr. Illés Károlyné Békés Megye Hímzőkultúrája című kiadványban is található szőrhímzéses minta, ezeket a kiadványokat ajánljuk.

A filmben látható darabok a technika elsajátítását, a minta helyes elhelyezését, a tárgy és díszítmény megfelelő arányát, színezését hivatottak bemutatni, ami ezeknek a daraboknak a pontos másolatával tanulható meg. Ha ez elkészült a további darabok a közölt minták felhasználásával saját tervezésben készülhetnek el a tanultak alkalmazásával.

A mintának a két azsúrozott szél között kell elhelyezkednie. Fontos, hogy szimmetrikus legyen, ugyanúgy kell kezdődnie és végződnie. Amennyiben nagyobbat szeretnénk, érdemes kiszámolni, hogy mégegyszer elfér-e rá egy ismétlődő mintaegység, mert ha nem akkor, vágjuk le azt az 1-3 cm plusz anyagfelesleget. 

A műhelyrajzban lévő első minta a hímzés folyamatát ábrázolja. Kezdeni a második rajzzal kell - az ismétlődő mintaegység első elemével - a vörös szőlőlevéllel, és a befejezésnél a záró elemnek is vörös levélnek kell lennie.

Annak érdekében, hogy ne foszoljon el, ajánljuk a rövidebb szál használatát és időnként pödörjük meg a tűt a szál sodrata irányába, hogy az erősebb legyen.

A kapott anyag szélét szegőazsúrral el kell dolgozni, ettől az azsúrsortól 1-1,5 centiméterre kell elkezdeni a subrika keretét adó 54 négyzetes szálszorítót úgy, hogy az az anyag közepére essen.  Ki kell mérni az anyag közepét, és mindkét irányban el kell készíteni a 27-27 szálszorító öltést.

Azt ajánljuk, a hiba észlelésekor rögtön bontsd vissza, mert sajnos a beszövéssel nem tudjuk ezt a hibát javítani, látható marad. Nagyon fontos, hogy azonos szálakon készüljön a szálszorítás, akkor lesz szép egyenletes a subrika alapja.

Ebben az esetben is középről indulva kezdjük a beszövést és azt az egy plusz pászmát ide kell a mintába beilleszteni, úgy, hogy kettő pászma helyett három pászmán készítjük a beszövést, majd az eredeti mintának megfelelően folytatjuk. Így a subrika két vége azonos mintát mutat majd, és a hiba észrevétlen marad.

Érdemes megpróbálni mindkét készítési módot és amelyik jobban a kezedre áll, azt alkalmazd, hisz mindkét készítési mód esetén azonos a hímzés képe.

A subrika egy nagyon elterjedt, szinte minden tájegységben alkalmazott technika, így számtalan kiadványban találhatsz mintákat. A filmben látottak alapján el tudod készíteni őket. Ajánljuk a választott minta előzetes lerajzolását!

Biztosan úgy tudhatjuk meg, ha egyszer végigcsavarunk egy pászmapárt és megszámoljuk, majd elosztjuk a minta ''szintjeinek'' számával, így megkapjuk, hány szövő öltést kell készítenünk.

Igen, készülhet a hímzés színei közül bármelyikkel, csak előtte győződj meg arról, hogy a csomagban kapott fonalak közül melyikből maradt megfelelő mennyiség. Készülhet a subrikához használt pamutfonallal is.

Ennek a technikának az a lényege, hogy nem kell szálat húzni a szegés elkészítéséhez. Bármilyen anyagra elkészíthető, de az alapanyag és fonal vastagságát egymáshoz kell igazítani. Mi a videóban egy sűrű takácsvásznon dolgoztunk gyapjú fonallal.

Mi erre a kis méretű tárgyra csak a keresztnév betűjét ajánljuk ráhímezni. Amennyiben szeretné, vegye figyelembe, hogy  a szalvétán nincs más díszítmény, ezért javasoljuk, hogy a két betű egymás mellé kerüljön a szalvéta egyik sarkába. A kapott alapanyag két szálát átöltve készítse el a keresztszemet. 

A kapott gyapjúfonalhoz kell igazítani az alapanyag vastagságát, ami lehet gyapjú vagy rusztikusabb pamut, kendervászon is, mint például kress vagy takácsvászon.

A drukkolás technikája ugyanaz, de a fehér festék nehezebben oldódik fel, így többször kell átdörzsölni a felületen.

Biztosan egyenes az anyag széle, ha repesztjük, mert szálközben tépődik. Ilyenkor torzulhatnak a szálak, amit nekünk ki kell húzogatni, esetleg drukkolás előtt kivasalni. Nem szabad vonalzó mellett egyenesre rajzolni, mert az biztosan nem követi a szövött szálak irányát és mosás után a kész darabunk nem lesz egyenes.

A sablonon a zsebkendőnek egy részlete van kiszúrva, ezért körbe kell forgatni, hogy egy négyzet alakú zsebkendőt kapjunk, aminek csak az egyik sarkába kerül a szíves minta.

Külön-külön kisebb tárgyak díszítésére javasoljuk, mint telefontok, mobiltartó, nyári női és gyermekruha. 

Tiszta pamut, vagy 70% pamut és egyéb szál keverékéből készült, sűrű szövésű legyen a ruha anyaga, mert ilyenre lehet szép és mosásálló lyukakat és cakkokat készíteni. Színben természetesen nincs semmilyen megkötés, de árnyalatában azonos hímzőfonál használata ajánlott.

Ezeknél az apró lyukaknál nem kell elvágni a szálakat, csak kitágítani egy kicsit, és sűrűn körbeölteni, így lesz nagyon apró. Ahhoz, hogy szabályosabb legyen, hímzés után lyukasztóval át lehet formázni. Ha nem sikerülne, akkor laposöltéssel kihímezhető apró pöttynek is, ebben az esetben számolnunk kell az öltések számát, úgy lesz egyenletes.

Az eredeti darabok között találunk alátöltöttet és anélkülit is. Az általunk közölt minták alátöltéssel készítendők, mert így a hímzésünk plasztikusabb lesz. Kivéve az osztott levél.

A monogramnak a minta részét kell képeznie, ezért a minta állásához kell igazítani a betűk tengelyét. Ha kevés a hely, akkor csak a keresztnév kezdőbetűjét használjuk, vagy kissé toljuk el egymástól a két betűt függőleges irányba, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz.

A bolti csipke egy ajánlás a keszkenő szélének díszítésére, azonban a cakkos szél elkészítési technikájának megmutatása volt az elsődleges célunk. A csipke bármelyik rövidáru boltban beszerezhető, kiválasztását segítik a filmben elhangzottak.

Ha sűrűbb az alapanyag, vagy kevesebb szálat húztunk ki, akkor elegendő egyszer átcsavarni; több szál kihúzása esetén ajánlott többször átcsavarni a bent maradó szálakat. Mindkét megoldás megfelelő, így tetszés szerint választható.

Ha az eredeti darabon nagyobb lyuk található, és az is pókos bekötéssel készült, csak akkor készíthetjük. 

Általában hat huroköltéssel készültek, de mi a lyuk méretéhez igazodva készíthetjük többel is. Páros huroköltéssel könnyebb az azonos osztás kialakítása. Eleinte jelölőtollal meg is jelölhetjük az öltések helyét.

Ez egy cakkos szélű sorminta, ami sok lehetőséget ad, akár meg is fordítható.  Hímezhetjük vitrázs függönyre, nyári ruha aljára, blúz elejére, ujj végére. 

Ezek Békés megyei minták, de egy tárgyra ráhímezni nem szerencsés, inkább önálló kis hímzésként kisebb tárgyak díszítésére javasoljuk őket, külön-külön.

Ez egy háromszögletű minta, amely eredetileg kombinékon volt. Leginkább szögletes nyakkivágású vagy egyenes vonalú pántos blúzokra ajánljuk. 

Igen, alkalmazhatók ruhákon is, de egy ruhára csak egyfajta mintát tegyünk. A minta formája miatt könnyebb az alkalmazása, tehetjük zsebre, ruha ujjára, kerek kivágású blúzra, gyermekruhára is. 

Ha egy erőteljesebb színű ruhát díszítünk ezzel a hímzéssel, akkor javasoljuk az ugyanolyan színű fonal vagy színében azonos, de más árnyalat használatát.

Az alapanyag egy nagyon jó minőségű pamut vászon, amiből könnyen kihúzható a szál, jól számolható, és a színes hímzőfonál jól érvényesül rajta. A filmben ajánlottak szerint akár textilfestékkel színezhető is.

Ajánljuk először a leszabott sálak azsúrral való körbeszegését. A minta helyének kijelölése után kezdhetjük el a szálszorító öltéssorokat készíteni úgy, hogy a két vége közvetlenül a szegő azsúrig érjen.

Ebben a részben egy új, dekoratív azsúr készítését mutattunk be, de ettől eltérően az előző részekben bemutatott bármelyik azsúr alkalmazható. Törekedni kell arra, hogy páratlan számú azsúrsorokból álljon a minta. Érdemes kipróbálni a boszorkányöltést mint szálszorítót.

A pászmákba rendezett köteg közül három pászmán keresztül kell vezetni a vastagabb szálat szövőöltéssel, és legalább háromszor körbe kell járni. Ahhoz, hogy ne csavarodjon ki az utolsó kör, zárásként alulról bele kell ölteni az előző kör szálai közé, ezután haladhatunk tovább.

Azt ajánljuk , hogy hímzést követően mossuk ki az alapanyagunkat, mert összemehet; takácsvászon még egyszeri mosás után is azsúrozható. A kiválasztott mappát mérjük meg, majd a kapott alapanyag hosszanti oldalát azsúrozzuk ki a tanult módon a mappa magasságához igazítva. A keskenyebb anyagvéget a csomagban található ferde pánttal szegjük le, a mappa szélességéhez igazítva a visszahajtást, amelybe a mappa fedlapja csúszik be.

A csomagban a filmben látható mintaelhelyezéshez elegendő fonalmennyiséget biztosítottunk. A filmen látottaktól eltérően a minta állhat függőlegesen is. Figyeljünk rá, hogy ne a sokat érintett területre essen a minta. Ebben az esetben viszont több fonalra lesz szükség. 

A csatolmányban két mintát közlünk, mindkettő alkalmazható, akár más elhelyezésben is. Valamint más színű hímzőfonállal is kivitelezhetők a minták, de törekedjünk a népi hímzésekre jellemző színek használatára. Esetleg monogram is hímezhető rá.

Tulajdonképpen bármilyen méz alkalmas, mégis a vegyes virágmézet ajánljuk. Mi is minden receptünkben ezt használjuk.

Nagyon fontos, hogy a mézeskalács tészta begyúrásánál minden alapanyag szobahőmérsékletű legyen, tehát begyúrás előtt idővel minden legyen elkészítve, hogy átvegye a megfelelő hőmérsékletet. Még a tojás is!

Nincs szükség a tepsi / sütőlemez zsírozására. A kiszaggatott formák nem ragadnak le, ha bőven van alatta liszt.

Az írókás zacskó cukrászdiszkontban megvásárolható (a háromszög végű). A sima zacskó (amit Manni használ a filmben) csomagolóanyag gyártónál szerezhető be.

Por alapú ételfestéket használ Manni a filmben. Enikő a fénymázakat mindig gél ételfestékkel készíti. Tehát bármelyiket ajánljuk.

Bármikor használható a mintalapokról levett minták szurkálással való átjelölése a mézeskalács felületére. Akár az egyszerű mintáknál is használható, ha ez segíti az írókázást vagy a mintaelemek elhelyezését a felületen. A kezdésnél jól jöhet ez a segítség. Amikor már sokat írókáztatok, nem fogjátok igényelni a kijelölést.

250 g fehérliszt és 250 g rozsliszt van a receptben. A filmben mindhárom puszedlit kisütjük. Ebből a mennyiségből kb. 40-50 kisméretű puszedli sül ki. Az nem olyan sok egy ilyen finomsághoz. Duplázzátok meg az adagot, az a biztos! :)

Mindenképp sütésálló lekvár kell legyen. Nagyon kedveljük a házi, hagyományos eljárással, hosszú ideig főzőtt lekvárokat. Természetesen csak az a lekvár használható, amely pektin nélkül készült. Erre nagyon vigyázzunk!

A jó cukormáz nagyon fontos kelléke a mézeskalács-díszítésnek.

Ahhoz, hogy jó minőségű cukormázat készítsünk, fontos, hogy az alapanyagok - a tojás és a porcukor - szobahőmérsékletűek legyenek.

A következő és elmaradhatatlan lépés a porcukor átszitálása kislyukú szitán.

A tojás feltörésénél nagyon vigyázzunk, hogy ne kerüljön bele a sárgájából!

Egy tojásfehérjéhez kb. 15-17 dkg porcukorra van szükség. Érdemes kimérni a mennyiséget. Ez főleg a kezdeteknél sokat segíthet.

A cukormáz kézzel és robotgéppel egyaránt kikeverhető.

A gépi keverésnél rögtön az elején hozzáadjuk a kimért mennyiség 1/3-át, azután fokozatosan adagoljuk a többit. A legvégén - akár kanalanként - óvatosan adagoljunk, amíg a jó állagot elérjük.

Milyen a jó állag?

Ha a kész mázból egy kanálnyit felemelünk és az szakaszosan potyog le a kanálról. Ha folyamatosan folyik le, akkor még híg. Ebben az esetben további porcukrot adagolunk hozzá - nagyon kicsi mennyiségenként. Ha fennmarad a kanálban és egyáltalán nem esik le onnan, akkor már túl kemény. Ezt javítani úgy tudjuk, hogy egy másik tojás fehérjéből egy picit hozzácsurgatunk és tovább keverjük a géppel. 

A jó cukormáz gyönyörű hófehér. Elkészítése nagy figyelmet igényel. 

Mindig friss cukormázzal díszítsük a mézeskalácsokat!

A madár szárnyát sütés előtt helyeztük a testre. A formát kartonlap mentén szabtuk ki, majd egy enyhe vizes ecsettel megkentük a helyét és arra rárakjuk. Igy szépen együtt sülnek ki. Szerencsésebb, ha így készítitek el. Az írókával történő felragasztás nagyon felemelné a szárny magasságát, ezért esztétikailag nem lenne megfelelő.

A terülőmázat kétféleképp vihetjük fel a mézeskalács felületére: kis tálkából ecsettel vagy zacskóba töltve, kicsit nagyobb lyukat kivágva nyomással. 

A jó terülőmáz teljesen jól kell fedjen, ezért érdemes nagy odafigyeléssel felhígítani.

Ha magvas és felrakásos mézeskalácsnak nevezzük a kész mézeskalácsot, akkor semmiképpen ne hagyjuk ki a rátét-tésztát. Kísérletezgetni természetesen lehet. A rátét-tészta térbeliséget és egy újabb színt hoz a mézeskalács felületére, ugyanakkor sok-sok variációs lehetőséget ad a díszítésben. Érdemes vele játszani!

A felületkezelést a szakkör elején található részekben bemutatjuk. Érdemes visszanézni.

Ezek a szívek egész tojásban elkavart piros gélállagú ételfestékkel vannak felületkezelve. Utána mindenképp sütőbe tesszük három percre hőkezelésre.

Ezért ilyen gyönyörű fényesek a felületek.

Kalácsfény bármelyik cukrászdiszkontban beszerezhető. Kicsit nagyobb kiszerelésben kapható, de mindenképp megéri megvásárolni és kipróbálni, mert nagyon szép felületet kapunk.

A filmekben használt kiszúrókat a "szurjkivelem" vállalkozással gyártattuk le. Őket a Facebook-oldalon találjuk meg, mindenképp érdemes rákeresni. Bármilyen formát elkészítenek a 3d nyomtatással.

A munka megkezdése előtt fél, maximum háromnegyed órával hamarabb kell beáztatni a vesszőt. Vízben tartva és forgatva, esetleg lesúlyozva, hogy ellepje a víz. 

A beáztatott és fel nem használt vesszőt kiterítve szárítsuk meg, különben be fog penészedni.

A beáztatott, majd újra kiszárított vessző nem fog veszíteni a minőségéből.

A kerek és az ovális kosáralj elkészítéséhez fenékbélést, illetve a kosár méretétől függően 80–100 cm-es vesszőt használunk.

A kisebb méretű kosarak felkarózásához a 80 cm-es, a nagyobb méretű kosarakhoz a 100 és 120 cm-es vesszőket használjuk.

A mazsolás kosár felkarózásához a 80 cm-es vesszőt használjuk, abból is a vékonyabbakat; oldalfonáshoz a nagyobb kosarakból lehullott rövid, vékony szálakat használjuk fel.

Mielőtt nemezelni kezdenénk, érdemes a gyapjúcsomagot szétszedni és a gyapjúmennyiségeket foglalkozás szerint kiadagolni. Az egyes mennyiségeket megtaláljátok a Mennyi anyagot használjunk fel az adott nemeztárgy elkészítéséhez? kérdésnél az általános kérdéskörben.

Ezután nézzük meg végig, egyben, az adott tárgyalkotással foglalkozó filmet. Az első áttekintést követően már nagyjából képben leszünk, hogy milyen folyamatot, milyen technikával, milyen eszközökkel kell végigcsinálnunk.

Ezután lássunk a csoportunkkal a munkához. Ha menet közben elakadnátok, valami nem egyértelmű,nyugodtan pörgessétek vissza a filmet, és nézzétek meg többször is! Használjátok a kérdezz-felelek menüpontot, hogy segítséget adhassunk!

Jó nemezelést!

• Nemez zsinór –10gr AMSz
• Nemez gyűrű , Karkötő – kézen kezdve -10gr AMSz
• CSÖN-CSÖN GYŰRŰ– AMSz 15gr(Alap), AMSZ 5gr(színes gyűrűk)
• Barátság karkötő 10gr AMSz/fő
• Kígyó 15 g AMSz/fő
• Nemez virág szárral- nyaklánc vagy öv. 10 g AM/fő +zöld selyem rost
• Nemezlabda: 20gr MMB(alap)+10grMMBSZ (alap)+2gr AMSZ (minta)
•  Első kis nemez kép - ami akkora mint a két tenyerünk: 15gr MMBSZ
• Jó reggelt kézbáb: 15gr MMBSZ(alap)+5gr AMSZ (minta)
•  Kincstároló nemeztál: 15 gr MMBSZ + 45 gr AMSz + 5 gr fürtös gyapjú
• KIS TÁSKA: 30gr MMBSZ (alap) +10gr MMBSZ(minta)+5 gr AMSZ kontúrnak
• NÉGYLÁBÚ ÁLLAT: 15gr MMB (alap) 5gr AMSZ(minta)
• NEMEZMADÁR: 15gr MMB(alap) 5grAMSZ
• KIS NEMEZTAKARÓ: 60gr MMB (alap) 10gr MMBSZ(minta) a csoport együtt készítsen el egyet.
• KIS MALOM-NEMEZTAKARÓ: 130gr MMB (nyers, kék ,vagy barna) 5gr MMBSZ(minta), 25gr (két színben 4-4 lapos játékkorong) a csoport együtt készítsen el egyet.

Először sok kell, majd ahogy tömörödik a gyapjú, úgy egyre kevesebb és kevesebb. A végső gyúrásnál már csak forró vízre van szükség.

Nyugodtan ki lehet mosni őket, hiszen készítés közben is mossuk. 

Csap alatt bevizezhetjük, majd kevés szappannal bedörzsöljük és folyó vízben addig mossuk, míg tiszta nem lesz. Formázás után fűtőtesten egy éjszaka alatt újra kiszárad.

Az apróbb tárgyaknál (gyűrű, kis karkötő, golyócskák, apró kis állatkák, játékok, ujjbábok, kis tokok) általában mindenki külön-külön, egyénenként dolgozik, hogy az anyagszerűséget megtanulja (mennyi szappant és vizet használjunk, meddig simogassuk, mikortól gyúrogassuk a tárgyunkat, és mikor tekinthető késznek, mikor és milyen erővel bánjunk az anyaggal).  Ehhez sok-sok gyakorlás és türelem szükséges, ezért egy típusú tárgyat sokszor elkészíthetünk. Például zsinórt is sokféle méretben, vastagságban készíthetünk, s aztán azt többféle célra is felhasználhatjuk: gyűrűnek, karkötőnek nyakláncnak, kötözőzsinórnak, hajdísznek, övnek... A két végét hagyhatjuk szabadon, vagy körbezárhatjuk és összenemezelhetjük, vagy virágokat, levelet, golyót illeszthetünk, nemezelhetünk rá. 

A csön-csön gyűrűs játéknál dolgozhatunk együtt is közösen, de akkor többen mindössze 1 darab játékot készítünk. Ha mindenki saját játékot szeretne, amit haza is lehet vinni, akkor készíthet mindenki magának egyet. 

Nagy méretű társasjátékok, takarók esetén azonban fontos, hogy többen dolgozzunk együtt, hiszen méreténél és súlyánál fogva a gyúrást, locsolásokat, hengergetéseket (ami nehéz fizikai munka is egyben és igen hosszadalmas) célszerű kalákában végezni.

Ha a sok-sok simogatás és az első két laza hengergetés után sem akar a minta az alapba beleállni, ezt úgy tudjuk javítani, hogy apró kis le-fel öltésekkel, vékony varrócérnával odarögzítjük, odavarrjuk az alaphoz, még a nagy gyúrások előtt. Egy másik megoldás lehet kisebb tárgyaknál, ha ekkor (még a keményre gyúrások előtt, de már egy előnemezes állapotban) teljesen kiszárítjuk és nemezelőtű segítségével, szárazon beleszurkálva rögzítjük a mintát az alaphoz. Ebben az esetben tegyünk a felület alá egy vastagabb szivacsot vagy összegurigázott rossz törölközőt vastagabb rétegnek, hogy szúráskor ne a nemez alatti felületet sértsük meg, illetve, hogy a nemezelőtű a kemény asztalfelületbe ütközve ne törjön el. Mindaddig tűzgéljük, míg a felületi minta színes szálai átkapaszkodnak a fonák oldalra s ott kibújnak. Ha ezzel készenvagyunk, akkor meleg vízzel itassuk át és jól szappanozzuk be a felületet és még 10-15 percig finoman simogassuk. Ezután folytathatjuk a gyúrással.

Sablonnak használhatunk keményebb, vastagabb kartondarabot. Ennek előnye, hogy bármely kartondobozos csomagolóanyagot újrahasznosíthatjuk ezáltal, külön nem kell érte fizetni. Hátránya, hogy mivel elázik nemigen tudjuk többször felhasználni. Használhatunk erős nejlonfóliákat, sittes zsákot. Ezek is lehetnek újrahasznosított csomagolóanyagok, nejlontáskák, amiket többször is felhasználhatunk, hiszen nemezelés után megszáríthatóak. Használhatunk laminált parkettaalátétként árult habszivacs fóliát is. Ennek előnye, hogy van egy bizonyos vastagsága, rugalmassága, könnyen szabható és szintén megszárítható és többször felhasználható.

Ha kellőképpen, elég ideig gyúrtuk, akkor egy tömör, kompakt, stabil és erős nemeztárgyat kapunk, ami már nem foszlik, nem mállik, nem nyúlik, nem lyukas és a kirakási méretnek legalább a 2/3 részére ment össze. Na ekkor már késznek tekinthető. Ilyenkor érdemes belőle a maradék szappant teljesen kiöblíteni és úgy megszárítani!!!

Száraz, világos helyen, száraz, fényáteresztő, légmentesen zárható zsákokba vagy műanyag, áttetsző, jól lezárható dobozokba érdemes tenni, molyriasztó tablettával vagy levendulaolajjal becsöpögtetve, hogy a molyok ne menjenek bele.

Ha nem használjuk fel 1-2 hónapon belül, akkor pedig mozgassuk 2 hónaponta: vegyük ki, szellőztessük meg, rakjuk ki a napra...Több hónapon át ne hagyjuk sötét helyen, háborítatlanul, mert a molyok szeretik az ilyen helyet :) !!!!

Ha a nemezelőtűk eltörtek az ASzakkör webáruházából tudtok újabb adagot rendelni.

Ha ott éppen nincs, akkor a helyi rövidáru szaküzletekben vagy kreatív-hobby boltokban,  papír-írószer, művészellátó boltokban érdemes utánakérdezni, vagy az interneten lévő webáruházakból tudtok rendelni:  www.manoposta.hu valamint a www.gyapjasbolt.hu felületen.

https://webshop.aszakkor.hu/kategoria-nemezeles

Ez a gyapjúcsomag tartalmazza mind az ötféle felhasznált alapanyagot:

• 400 g magyar merinó nyers bundagyapjút
• 1 kg szalaggyapjút 10 csodaszép színben
• 0,5 kg bundagyapjút (bergschaf) 6 színben
• 100 g fürtös gyapjút 5 színben
• 10 g zöld selyemrostot

Ezekből öt személy is bátran dolgozhat a szakkörön, de egy főnek sem sok.

Magyarországon a nemezkészítésről számos jó könyv jelent meg.: Nagy Mari és Vidák István által írt nemezkészítéshez kapcsolódó kiadványok száma jóval 30 feletti, Árvai Anikó és Vetró Mihály által írt könyvek száma is 8-9 körüli, ezenkívül Gera Klárának és Aba P. Ákosnak is jelent meg egy-egy könyve. 

Ha hobbiszinten szeretnél tanulni, keresd fel a közeledben levő művelődési ház szakkörét. Ha komolyabban szeretnél a témával foglalkozni, javaslom a nemezkészítők műhelyeit,  pl.: kecskeméti Napraforgó Műhelygaléria vagy látogass el a különböző népművészeti egyesületek által szervezett nyári táborokba. Ha szakmaként tanulnád és végzettséget adó bizonyítványt is szeretnél, akkor Budapesten a Hagyományok Házába, Békéscsabán a Békés Megyei Népművészeti Egyesület felnőtt képzésére valamint a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnáziumba tudsz jelentkezni.

Az ajándékba kapott kezeletlen, tisztítatlan, nyers bundát, ha az nagyon koszos, érdemes először szárazon kiteríteni és átvizsgálni, az ürülékes, bogáncsos, általában hasalji részt elválasztani a tisztább háti részektől, és külön-külön, még szárazon a bogáncsokat és az ürüléket kiszedegetni belőle. Ezután jöhet a mosószódás, meleg vizes áztatás, ami lehet akár hosszabb idő, egy egész éjszaka is. Másnap a koszos vizet leöntjük, és újabb vízbe téve átmossuk, majd öblögetjük, szárítjuk.

Erre a legalkalmasabb időpont májustól szeptemberig, amikor szép idő van, kint a szabadban, nyílt térben.

Ilyenkor a melegben a gyapjú is hamar megszárad, s ha véletlenül mi magunk is vizesek lennénk, az sem gond.

Ha mégis zárt térbe szorulunk, a gyapjúfestés esetében feltétlen nyissunk ablakot, ajtót, hogy a gőzöket ne szippantsuk be!

A kézi kártoló fésűket párban árulják. Az ára 15 000 Ft-tól kezdődik. Mivel nem olcsó, így általában rendelésre  szerzi be a forgalmazó:

https://www.fonasrokkan.hu/product-page/kromski-k%C3%A9zi-k%C3%A1rtol%C3%B3

https://www.fonasrokkan.hu/product-page/ashford-tanul%C3%B3-k%C3%A9zi-k%C3%A1rtol%C3%B3

https://gyapjasbolt.hu/termek/kezi_kartolo_9x19cm_1_par.html

A legegyszerűbb és legnépszerűbb festőnövényeink: hagymalevél, diólevél, dióburok, amerikai dióburok, kamillavirágzat, nyírfalevél, büdöske virága, aranyvessző virága, levele, japánakác virága, juharfa kérge, festőbuzér gyökere, kutyabenge kérge, boglárka virágszirma, gránátalma héja, avokadó héja, magja, menta, borostyán, csalán, vérehulló fecskefű, éger tobozka, eukaliptusz levele, alkörmös, ecetfa termése.

Ezek egy részét a városi parkokból, egy részét gyógynövényboltokból, zöldség-gyümölcs, illetve virágpiacról, az erdőt járva a természetből gyűjthetjük be.

A fixáláshoz ételecetet használunk, amit az öblögetés során teszünk az utolsó öblítővízbe és egy kicsit hosszabb ideig benne is hagyhatjuk az anyagot.

A videóban körülbelül jó kétujjnyi vastag, 3 méter hosszúságú szalagot választunk le. Ha nem áll rendelkezésre 3 m-es szalag egyben, akkor rövidebb szalagok összeillesztésével is érdemes ezt a hosszúságot tartanunk, hogy a kigyúrás után kellő hosszúságot kapjunk a játékhoz.

Fontos, hogy a zsinórunk két végét még száraz állapotban, kissé elvékonyítva helyezzük szépen egymásra (szembefordítva), először szárazon kezdjük el a kemény asztalon a tenyerünk alatt megsodorni, majd ha a szálak egy kicsit így kapaszkodnak, azután vizezzük. A tenyér alatti sodrást is először csak óvatosan, finoman végezzük, ne túl nagy erővel, hogy a zsinór le-fel tudjon az asztalon hengergőzni. Ha hirtelen, nagy erővel sodorjuk, szétválhatnak a szálvégek és magukban nemezelődnek....ahelyett, hogy összekapaszkodnának.

Amikor elkezdjük a zsinór gyúrását, nem szabad nyomni a gyapjút, csak óvatosan görgetni - ahogy a videóban is elhangzik -, mintha tészta lenne, és nem akarnánk, hogy nyúljon.

Tehát csak föl-le, hosszan hengergessük és ne nyomjuk, amíg a felülete hengerszerű lesz és megerősödik (2 perc). Általában akkor alakul ki ilyen repedés, ha túl erősen nyomtuk.

A maradék időben készíthetünk újabb gyűrűket másfajta gyönggyel (fa, fém, ásvány) vagy anélkül, és újabb karkötőket akár gyöngyözve is... Vagy az előző leckében megtanult zsinórtechnikával vékony, hosszú zsinóros karkötőt, amit többszörösen tekerhetünk a csuklónkra.

Nyáron ez a viselet, ha bevizezzük, nagyon kellemesen hűti a csuklónkat a nagy melegben. :) 

A nemezkígyó szeménél ügyelnünk kell arra, hogy nem szabad a kígyó fejét túl keményre gyúrni, mert akkor nehezen lehet a szemet utólag beledolgozni a tűvel. Legalább olyan állagú legyen a feje, hogy két ujjal még össze tudjuk nyomni, tehát belül rugalmas, de kívül már összeállt, viszont nem kemény.

Ezen kívül fontos, hogy a fejet kiszárítsuk, vagy legalább törölközőbe csavarva jól nyomkodjuk ki, hogy ne legyen nagyon szappanos és vizes, mert a vizes nemezben a tű könnyen csúszik és törik.

Abban az esetben, ha túl keményre nemezeltük, akkor inkább gyöngyöt varrjunk fel szemnek, vagy akár keresztszemes hímzéssel is díszíthetjük a szemet.

Ha valakinek nehézséget okoz a nyelv tűnemezelése vagy éppen nincs kéznél a nemezelőtű, akkor nyelvnek színes fonaldarabot is fel lehet ölteni.

Az egyik ok, hogyha nem áll össze a két nemez (szár és virág), az az lehet, hogy a virágot nagyon óvatosan és csak 1-2 percig kell simogatni. Utána mehet az összeillesztés a szárral. Kevés szappan, és víz, majd fólián keresztül óvatos (!) 5 perc simogatás. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos! Mert ha a zöld részt túl erősen nyomjuk, akkor nem fog "beleállni" a virágba, hanem ledörzsöljük róla.

Mi a teendő, ha nem állt rá és két darabban van a tárgy, tehát virág és szár levéllel?

Ki kell szárítani a tárgyakat, úgy ahogy most vannak. Majd összeillesztjük, és zöld cérnával pár öltéssel összevarrjuk.

Esetleg továbbnemezelhetjük, amíg kész nincs. Ha még mindkét elem puha volt, akkor össze fog nemezelődni. A végén a cérna eltávolítható, ha zavaró, de sokszor teljesen belevész a nemezbe.

Ha már az egyik nagyon összetapadt, akkor valószínűleg nem fog összenemezelődni. Készítsetek egy másikat, most már biztosan sikerülni fog! 

A zsinórunk végére nem csak virágot, hanem levelet vagy kis bimbót is nemezelhetünk.

A bimbónál szárazon előbb a gyapjúból egy kis golyócskának valót tekerünk fel, majd még mindig szárazon ezt a golyócskát a zsinór szárazon, szabadon hagyott végébe bugyoláljuk be, ezután kezdjük csak el a nedves szappanos kezünkkel simogatni, söndörgetni.

A mintának való szalaggyapjút elvékonyítva, hártya rétegben, ne megvastagodva, még szárazon helyezzük a labdánkra, majd apró, finom, óvatos mozdulatokkal, szappanos kézzel simogassuk oda a felülethez. Ezután kb. 5-10 percig csak óvatosan, lágyan simogassuk át az egész felületen (nem erővel) hogy odakapaszkodjék. Közben néha-néha a két kezünk között óvatosan nyomjuk össze, mintha hógolyót gyúrnánk, majd ismét söndörgessük, picit összegyúrjuk, ismét söndörgetjük... Az idő előrehaladtával lassan, fokozatosan, egyre erősebben, ahogyan az anyag is erősödik...

Ha túl vastagon rakjuk fel a mintát, vagy túl hamar, túl nagy erővel nyomjuk, gyúrogatjuk, akkor az leválhat, nem nemezelődik a felülethez.

Minél keményebbre gyúrjuk a labdánkat annál tartósabb lesz és magasabbra pattan vissza.

Általában 2-3 órás gyúrás elég szokott lenni ahhoz, hogy öblítés és teljes száradás után kb. derékmagasságig pattanjon vissza. 

A csörgőlabda is ugyanezzel a technikával készül, annyi különbséggel, hogy annak a közepébe 2-3 kavicsszemmel ellátott diót vagy kindertojás helyezünk, ezt tekerjük be jó szorosan a gyapjúba, majd hizlaljuk a kívánt méretre. Egy nagyméretű diót óvatosan, egy éles kés pengéjével kettépattintunk, kivesszük a dióbelet mindkét félből, és 1-2 db apró kavicsot helyezünk bele. Majd pillanatragasztóval a két felet egymáshoz rögzítjük.  Ha meggyőződtünk róla, hogy száradás után a dió nem esik szét, akkor becsomagolhatjuk a gyapjúba, és vizesen folyamatosan szépen felhizlalhatjuk.

Ha gyerekekkel alkotunk, vagy olyan felnőttekkel, akik még csak most ismerkednek a nemezzel, célszerű egyszerű mintát kialakítani (színes foltokat vagy szalaggyapjúból vékony, színes csíkokkal a labdát teljesen körbetekerve).

Ezek a labdák nemezelőtű segítségével készülnek. A labdát szárazon, a nemezelőtű segítségével egészen nagyra növeljük, majd a mintát is beletűzgéljük szárazon addig, míg a labda teljesen felkeményedik. Ezután szappanozzuk, vizezzük a felületet, és elkezdjük először csak simogatni, majd csicsogtatni, végül egyre nagyobb erővel gyúrni.

Természetesen bármikor abba lehet hagyni a gyúrást, ha már nem esik szét a labdánk, és a minta is beleállt a felületbe. Ilyenkor öblítsük ki és tegyük félre száradni, és majd valamikor máskor, ha van időnk még tovább gyúrogathatjuk. Ilyenkor meleg vízbe mártogatva, felületét kicsit átszappanozva újragyúrjuk. Ezt akár többször is meg lehet ismételni.

15 grammot mérjetek ki az alaphoz a színes bundagyapjúból. Mintának felhasználhatjátok a fecniket, maradékokat, vagy a színes bundagyapjúból kb. 3 grammot.

Bármilyen mintát kirakhatunk, nincsen korlátja a mintakirakásnak. Amire törekedjünk, hogy inkább a gyerekek és felnőttek képességeihez, a már meglévő tudásához igazodjunk. Tehát az egyszerűséggel kezdjünk, és többszöri alkotásnál már lehet a minta is összetettebb.

Valószínűleg túl hamar próbáltátok meg kifordítani, tovább kellett volna még simogatni mindkét oldalon úgy, hogy menet közben időnként a simogatások között gyakran le is nyomogatjuk, mintha egy szivacs volna. Kifordítás előtt mindenképp érdemes belekukkantani, hogy meggyőződjünk arról, hogy jó-e már, s csak akkor fordítsuk, ha már valamennyire beleállt a minta is az alapba.

Ha kifordítás után azt tapasztaljuk, hogy még nem állt bele, nemezelőtű segítségével tudunk rajta még segíteni, illetve végső esetben kis vékony varrócérnával átmenetileg le is öltögethetjük. A javításnál arra ügyeljünk, hogy a báb két oldalát ne rögzítsük egymáshoz, mert akkor a gyúrások után nem tudjuk szétválasztani, összenemezelődik.

Amikor a gyapjúrétegeket kirakjuk a sablonra, mindig vessünk rá vizezés előtt egy pillantást, hogy a kirakás egyenletes-e? Ahol vékonyabbnak ítéljük, azt a részt pótoljuk ki, hogy egyenletes legyen az anyagvastagságunk. Így elkerülhető a lyukképződés. Ez minden üreges tárgyra vonatkozhat.

Sablonnak nem csak kartonpapírt használhatunk, hanem erős nejlonfóliát, buborékfóliát, habszivacsfóliát, használt bőr vagy linóleumdarabot is.

Természetesen nem csak gyapjútinccsel tudtok díszíteni. Lehet színes, maradék gyapjúdarabkákkal, pöttyszerű foltokkal, gyapjúfonallal, előnemez darabkákkal, selyemszálakkal is díszíteni, 

Egy max. 25 cm átmérőjű körnél nem kell nagyobbat készíteni.

Ha 20 cm átmérőjű kört használtok, kisebb méretű húsvéti tojástartó tálka lehet belőle :) !!!

Miután mind a két oldalra minden réteget felhelyeztünk, szappanos meleg vizes simogatás jön és hengerelgetés kb. 20-30 percen át mindkét oldalon, amíg a szálak teljesen össze nem kapaszkodnak. Ezt csippentéspróbával tudjuk ellenőrizni...Ha szálak már erősen összekapaszkodtak, és a csippentéspróbával sem válnak el, nem lehet felszedni őket (tehát egy viszonylag stabil előnemezes állapotot kapunk) akkor fel lehet vágni.

Azon az oldalon, ami a teteje lesz. Ezt még rögtön az első kirakáskor, és utána a további rétegek felhelyezésénél is jelöljük egy más színű gyapjúpöttyel. 

Először csak kisebb (kb. 5cm átmérőjű) lyukat vágjunk, fordítsuk ki, majd ha szükséges, ezután bővítsük, vágjuk nagyobbra még a száját - ügyelve, hogy a fürtös tincsekbe ne vágjunk bele.

Ha könnyebbség a számunkra a kezdeteknél, akkor a sablonra rajzoljuk fel a tál kör alakú száját. A díszítő fürtös tincseket a száját jelölő körön kívülre helyezzük el.

Szappanozzuk és simogassuk át a két kezünk között a tálka teljes felületét a kifordítás után, hiszen eddig ezt a külső felületet még nem simogattuk, mivel belül volt. Majd ha már elég masszív, akkor elkezdhetjük gyúrni.

A gyúrás során helyezzük vászonba vagy gyékényalátétbe a tálunkat, forró vízzel locsoljuk be, tekerjük fel, és először csak gyengédebben hengerelgessük a a tenyerünk alatt 1-2 percig egyik irányból, majd ezután szemből is. feltekerve. Majd csomagoljuk ki, forgassuk el 90 fokkal a tálat a gyékényen és így tekerjük fel és hengerelgessük tovább 1-2 percet, majd szemből feltekerve.

Ezután bontsuk ki és fordítsuk meg a tálat, és szájával lefelé, az aljával felfelé lefektetve újból gyúrjuk meg forró vízzel meglocsolva ( 4x egyik oldalról, majd szemből, majd 90 fokkal elfordítva, majd szemből).

Mindaddig folytassuk így a gyúrásokat (fokozatosan egyre nagyobb erővel), míg a 2/3 -os méretet el nem érjük.

A minta előrajzolása, színezése, megtervezése, a sablon előrajzolása és kivágása kb. 1 órát vesz igénybe.

A mintakirakás és a tarsolytest összeállítása, összesimogatása kb. 1-1,5 óra. 

A tarsoly kigyúrása kb. 2-2,5 óra, így összesen kb. 4-5 óra alatt készíthető el.

A tárgyunkból a sablont menet közben, körülbelül 15-20 perces simogatás és/vagy az első két laza hengergetés után szoktuk kivenni, miután a szabad gyapjúszálak legalább annyira összekapaszkodnak, hogy csippentéspróbával már nem lehet felszedni őket. Ez egy stabil előnemezes állapot, amikor a szálak már stabilan egymáshoz kapaszkodnak, de még nem, vagy alig tömörödnek. Ilyenkor már a minta is teljesen belekapaszkodik az alatta levő felületbe.

Sablonnak használhatunk keményebb kartont, mint az előző filmekben azt láttuk a kétoldalú kesztyűbábnál, használhatunk buborékfóliát vagy erősebb, vastagabb nejlon fóliát, esetleg sittes zsákot de a laminált parketta-alátétnek használt habszivacs fólia is jó. Én ilyen parketta-alátéttel dolgozom a filmben.

Ha az általam készített minta túl bonyolultnak tűnik, vagy túl aprólékosnak, időigényesnek a kirakása, természetesen készíthetünk minta nélkül is, vagy egyszerűbb, számunkra tetszetős mintával, pl.: kis pöttyök, karikák vagy színes foltok.  A lerakás és mintakirakás technikája ebben az esetben is természetesen ugyanaz. Vágjuk ki a sablont a fóliából vagy kartonból, rajzoljuk fel a mintát ügyelve, hogy a szélén kb. 1 ujjnyit hagyjunk ki (ne csússzon le a minta a gyúrás során). Ezután rakjuk ki a mintát, majd a tarsoly egész felületére a gyapjúrétegeket mindkét oldalon. Szappanos, vizes kézzel simogassuk össze, majd ha a felületi szálak már egy jó erős előnemezes állapotra összekapaszkodtak, akkor jöhet a hengergetés. Ha a minta is beleáll az alapba, a sablonunkat kivehetjük, és jöhet a gyúrás ....

A nemezelőtűvel óvatosan bánjunk, mert könnyen törik és balesetveszélyes lehet a használata; ha nem vagyunk kellően óvatosak, könnyen megszúrhatjuk magunkat!

A tűt szinte mindig csak száraz állapotban lévő gyapjúhoz használjuk, mert a vizes gyapjúban könnyen félrecsúszik és beletörik a hegye. Az is fontos, hogy a kezünk és a tű is teljesen száraz, szappanmentes legyen, hogy stabilan tudjuk megfogni és tartani. Használatkor ügyeljünk arra, hogy ne magunk, azaz a kezünk felé, hanem magunktól elfelé, távolodó irányba szurkáljunk. Érdemes a tárgy alá egy vastagabb fürdőszivacsot, vagy egy használaton kívüli, hengerbe feltekert törölközőt tenni, hogyha a tű véletlenül átfut a tárgyon, ne a kemény asztalba ütközzön, ne törjön el. Csak akkor használjuk a tűt, ha az könnyedén befut az anyagunkba; ha akad, vagy nehezen fut bele az anyagba, esetleg feszül, görbül, ne használjuk, mert beletörik.

A nemezelőtű általában kapható a kreatív/hobbyboltokban, egyes rövidáru üzletekben, valamint a művészellátó boltokban is. 

Az interneten is megtalálható webáruházakban: www.manoposta.hu valamint a www.gyapjasbolt.hu felületen.

Igen, ennek az állatkának a mintájára, hasonlóképpen készíthettek más állatkát is.

Közeledik a húsvét ünnepe, kis bárányt is készíthettek. Ilyenkor érdemes megfigyelni, hogy mitől lesz a figuránknak bari jellege és annak alapján formálni az állatot pl.: kerekebbre, rövidebb lábakkal., hosszabb fülekkel..stb

Igen a végén mindig meg kell gyúrni, hogy tartós legyen.

Fontos, hogy a gyermekjáték bírja a gyermekek keze alatt a játék folyamán a kiképzést :) !!!

Mielőtt a színes gyapjúval kezdenénk becsomagolni a madarunkat, győződjünk meg róla, hogy kellő mennyiségű gyapjút tettünk-e fel szárnynak, s ha kevésnek érezzük, tegyünk még fel újabb, akár 2-3 réteget úgy, hogy a szálirányok egymásra merőlegesek legyenek és tűzdeljük jól össze. (Így a szárnyakat akár mindkét irányból: alulról és felülről is megerősíthetjük). Ezután kezdjük a színes gyapjúba való becsomagolást. A madár testét/fejét is érdemes kicsit erősebbre, keményebbre ( hosszabb ideig ) tűnemezelni. Így amikor szappanozzuk, vizezzük, úgy könnyebb lesz vele dolgozni.

Kezdetben, mikor először készítünk madarat, ügyeljünk rá, hogy a madarunk ne legyen nagy és bonyolult, hogy a kezünkbe kényelmesen beleférjen, jól meg lehessen gyúrni....

Sokadjára, mikor már kellő tapasztalatot szereztünk, megpróbálkozhatunk  nagyobb madárral is, pl.: gólya .

Ehhez azonban sok-sok gyakorlás szükséges

A gyúrás ideje összefüggésben van a tárgy méretével.

A kisebb, tömör tárgyakat 0,5- 1 órán át szoktuk gyúrni, labda esetében ez akár 2 óra is lehet.

Kisebb üreges tárgyakat pl.: mobiltok, pénztárca, kincstartó 1,5-2 órán át.

Nagyobb nemeztárgyakat: pl.: papucs, nemezpárna, nemeztáska,  malom  4-6 órán át.

Nagy nemez takarókat 6-8-10 órán át, akár több napon át.

Ha a gyúrásban eljutottunk arra a pontra, hogy a tárgyunk tovább már nem tömörödik, és a kiindulási méretnek kb. a 2/3-ára zsugorodott, akkor késznek tekinthető. Ilyenkor érdemes a szappanos vizet teljesen kiöblíteni belőle, lecsöpögtetni, és nagyobb tárgyaknál korlátra, rúdra felterítve szárítani.

A nagyméretű nemeztárgyak készítése idő- és emberigényes feladat.

Célszerű többen, kalákában dolgozni, mivel a gyúrás nagy erőt igényel és hosszadalmas: 4-6-8 óra is lehet. Ha többen vagyunk, akkor kettesével, hármasával csoportba rendeződve váltogatni tudjuk egymást 20-20 percenként. 

Májustól szeptemberig kint a szabadban javasoljuk, amikor már a szép időben nem gond, ha a gyúrás során vizesek leszünk, mert hamar megszáradunk.

A tárgyak kigyúrásával kapcsolatban általánosan elmondható, hogy a tárgy méretétől és típusától is függ, hogy a gyúrás során milyen segédeszközt használunk.

A kisméretű tömör tárgyakat (apró virágok, ékszerek, labda..stb.) általában a két tenyerünk között gyúrjuk hengergető mozdulatokkal, a fokozatosság elvét betartva, először finoman, majd egyre erősebben.

A kisebb üreges, lapos tárgyakat általában vászonba csavarba vagy tányéralátétként árusított bambusz, gyékény alátétben gyúrjuk ki. Itt is tartsuk be a fokozatosság elvét! Először csak magában hengerelgetjük, majd ha már a szálak összekapaszkodtak a két tenyerünk alatt, később az alkarunk alatt, a felsőtestünk ránehezedésével tudunk gyúrni. 

A nagyméretű takarókat, párnákat vászonba vagy gyékénybe kirakva és feltekerve gyúrjuk ki. Itt is fontos a fokozatosság elve. Kezdetben a feltekeréshez úgynevezett "magot" is használunk, ami lehet egy kemény farúd, vagy  rugalmas habszivacshenger, vagy feltekert törölköződarab, vagy a hosszú gyékényünk eleje feltekerve.  Eköré, erre tekerjük fel a kirakott nemezünket. Ezt a magot  a későbbiekben -a tömörítésnél- már elhagyjuk. Érdekességként említeném meg, hogy vannak olyan nemezkészítő népek, amelyek nem csak karral, alkarral, hanem lábbal is gyúrnak, pl. Törökország, Irán. 

Ha egy foglalkozáson a tárgykészítésre álló idő nem elégséges, akkor a munkafolyamatot részekre kell osztani, és kettő vagy több foglalkozás alatt tudjuk a tárgyat elkészíteni.

Ebben az esetben meg kell tervezni, hogy meddig juthatunk el egy-egy foglalkozáson. A kirakást, belocsolást és az első pár hengergetést (amíg a szálak össze nem kapaszkodnak előnemezzé) muszáj egy foglalkozáson belül elvégezni, hiszen nem hagyhatjuk az asztalon kirakott és belocsolt tárgyunkat a következő foglalkozásig magára. Ha viszont túl vagyunk az első 3-4 hengerelgetésen, és már egy előnemezes állapotba került a takarónk, a minta nem esik le, hanem az alaphoz hozzákapaszkodott, akkor félretehetjük és a következő alkalommal folytathatjuk. Ilyenkor a hengerbe feltekert vizes nemezünket felállítva egy felmosóvödör szitájába állítsuk bele, hagyjuk kicsöpögni 0,5-1 óra alatt, esetleg egy kicsit ki is nyomkodjuk, majd egy rúdra vagy korlátra, esetleg gerendára, kerítéskapura kiterítve szárítsuk ki. Ha teljesen kiszáradt (de csak akkor!), már akár feltekerve is eltehetjük. Fontos, hogy ne hagyjuk több napon keresztül vizesen feltekerve, mert bebüdösödik, berohad!!!  A félkész, kiszárított takarót aztán újra elővehetjük, ha van időnk a munka elvégzésére. Ilyenkor ismét a gyékénybe, vagy vászonba helyezve forró vízzel belocsoljuk és tovább folytatjuk a gyúrást, amíg el nem készül.