Az alkotó tevékenység, úgy emlékszem, mindig is része volt az életemnek: óvodás koromban anyukámtól tanultam meg kötni, és apukám pasztellkrétakészletét és festékeit sem lehetett elzárni előlem, de a gyöngyök kamaszkoromig elkerültek, sőt még akkor is csak egy-két próbálkozás erejéig jutottam el velük.

Középiskolás koromtól szívesen készítettem kötött ruhadarabokat magamnak, és később a családtagjaimnak. Ez a – néha kicsit meditatív - tevékenység sok fárasztó munkanap után jelentett kikapcsolódást azon túl, hogy az elkészült darabok helyettem is ölelték viselőiket.

A népi ékszerek világával való megismerkedés – szintén hobbiként - 2008-2009-ig váratott magára.

Szerencsére hamar olyan mesterek keze alá kerültem, akiknek az elméleti és gyakorlati ismeretek továbbadása egyaránt fontos volt.

A gyöngykötéssel való megismerkedésem is a szálkai országos népi gyöngyfűző táborhoz köthető: itt foghattam először kézbe ezzel a technikával készült régi érmelegítőt, főkötőt és harisnyatöredéket. Viszont elérhető szakirodalom és tanulási lehetőségek hiányában rákényszerültem, hogy magam találjam ki, hogyan is készülhettek ezek a tárgyak. Nagy öröm volt, amikor először sikerült egy gyöngymintát megjeleníteni egy próbakötésben.

Időközben – ha nem is magyarul – sikerült szakirodalmi forrásokat találni, és a múzeumi, tájházi kutatások is sokat segítenek a további fejlődésben.

Elkötelezett vagyok ennek a Magyarországon szinte teljesen feledésbe merült technikának a visszatanítása és a mai urbánus viseletben való megjelenítése mellett – a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Múzeuma Nyitott Műhelyében tartok gyöngykötő workshopokat, elsősorban felnőttek részére.