10 éves koromban nagymamámtól, Törőcsik Ferencnétől tanultam meg a csipkeverés alapjait. Mesterem volt még Medgyesiné Vághy Ida, akitől számos csipkekészítő technikát (pl. rece, varrás, frivolitás, horgolás) és Anna Rühle, akitől különleges, hazánkban korábban ismeretlen vert csipke technikákat (pl. tüll, chantilly, duchesse, relief, cantu, rokokó) tanultam meg. Tudásomat táborokban, szakkörökön fejlesztettem tovább, majd 1998-ban letettem az OKJ csipkekészítő vizsgát. Középiskolás korom óta tanítom a csipkeverést különböző korcsoportokban.

Az egyetem elvégzése után tizenöt évig dolgoztam muzeológusként a budapesti Iparművészeti Múzeumban, e mellett mai napig óraadó vagyok a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Metropolitan Egyetemen, ahol néprajzot, textiltörténetet és kurzusok formájában csipkekészítést is tanítok. Néprajzkutatóként elsősorban a magyar csipkék történetét és készítését kutatom. Kiállításokon, előadásokon, publikációk formájában és gyakorlati tréningeken igyekszem széles közönségnek és a szakmának bemutatni a csipkekészítés gyakorlati oldalát, illetve kutatásaim legújabb eredményeit. Írásaim tudományos folyóiratokban, múzeumi évkönyvekben és könyv formájában jelennek meg.

Tagja vagyok a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének. 2020-2023 közötti időszakra elnyertem az MMA Művészeti Ösztöndíját „A csipke szerepének változása az magyar népi textilművészetben” címmel.