A "piros tojás hímes tojás" felhívás húsvéti néphagyományai

A „Piros tojás hímes tojás” felhívásra beküldött anyagokból számos települési népszokást és néphagyományt ismerhettünk meg. Örömmel tölt el minket, hogy napjainkban is ennyi település ápolja hagyományait, ezzel méltóképp megünnepelve keresztény ünnepünket, a húsvétot. Most a nyertes települések népszokásaiból hoztunk Nektek pár érdekességet, ezzel is inspirációt adva egymás szokásainak megismerésére és elsajátítására.

Türjében a fiatal legények a versmondást és locsolást követően festett tojásokat kapnak.  Aki piros tojást kap, azt a következő évben is szívesen látják, aki sárgát, azt nem. A zöld tojást kapók reménykedhetnek.

Nagykanizsán, a dél-zalai tojásíró hagyománykör egyik legkülönlegesebb eleme, a Vése falu egyedi szín-és formavilága. A vései íróasszonyok ugyanis úgynevezett “háromszor írott” tojásokat készítettek főtt tojásra nagyszombat napján, melyeket keresztszülők ajándékoztak keresztgyermekeiknek.

Csaroda a híres beregi keresztszemes hímzés otthona, mely szimbólumok a hímzett tojásokon, a húsvéti asztal díszítőelemeként, valamint a locsolóknak adható ajándékként is megjelennek az ünnepi hagyományukban.

Büttösön elterjedt hagyomány a kosárszentelés. A húsvéti finomságokat mindenki elkészíti még a vasárnapot megelőző estére és egy szentelőkosárba elhelyezve, direkt erre a célra készített, szép, hímzett kosárterítővel letakarva várják a húsvét reggelét. Vasárnap elviszik a templomba és ott a templom udvarán a kereszt előtt sorba lerakják a kosarakat, melyeket az atya először a szenteltvízzel, majd a tömjénnel megszentel, miközben az összegyűltek énekelnek. A régi időkben és még most is talán néhányan az elkészített ételek közül, a templomból hazavitt, szentelt finomságokból ettek először. A településen élők számára ez a szép hagyomány jelenti a húsvét fénypontját.